Hogyan szoktassam le erről?

Következetesen nem adni, lerakni, nem engedni oda SOHA.

Egyszer próbált a cicánk belegyalogolni a tányérba, szegény kapott egy nyaklevest ösztönből, de soha többé nem próbált a tányérba menni. Nyilván nem buzdítok senkit arra hogy megüsse, mert nem ez a jó módszer. Egyébként vega vagyok szóval nem is talál magának valót az ételemben. De még az asztalra sem járkál fel mert tudja hogy neki ott nincs semmi.

A kicsukás, amit az egyes ír, jó ötlet. Itt az a lényeg, hogy kicsukd magad mellől, a társaság mellől egy unalmasabb térbe (pl folyosó). Itt ugye egy idő után összeköti, hogy a nem kívánatos tevékenység azt vonja maga után, hogy unatkozni fog, elszeparálva tőled.

Van olyan taktika is, hogy kizökkented a macskát, ehhez az ijesztés alacsonyabb fokai is jöhetnek. pl. összecsavart újságpapírral a térdedre vagy az asztalra csapni (természetesen nem a macskára! :)), hogy a zaj kizökkentse. Ilyenkor "elfelejti", hol tartott épp, mert a zavarra koncentrál. Nem minden macskát hat meg az újsággal zörgés, meg kell találni, hogy a te macskádnak mi az, ami kizökkenti.

Én harapós, agresszívan játszó kamasz macskát szoktattam le a durva játékról kizökkentéssel. Ott a leginkább az vált be, hogy az arcába fújtam a levegőt, és ez úgy meglepte (és annyira nem értette), hogy leállt a tevékenységben, míg le nem szokott róla.

A tiltásnak és a kizökkentésnek az ötvözete is működhet, én ezt konkrétan mind a 3 fajta állatunknál használom (kutya, macska, nyúl), és tökéletesen működik. Ha olyan helyen vannak, ahová nem mehetnek, arra külön kifejezést használok ("mész el onnan!"), és ezt olyan hanghatással adom elő, hogy kicsit elvékonyítom a hangom és megnyomom az sz-t ("mmmmísssz elonnnnan!"). Magyarán: sipákolok. De mindig ugyanazt. Így egyből tudják egy idő után, hogy mi a problémám. Ez a hirtelen zavaró hanghatás és a felismerhető "parancsszó" egyértelműsíti jobban, hogy ott nincs jó helyen.

Nagyon szélsőséges esetben lehet vízzel spriccelni, de én ezt agresszív macskáknál szoktam csak ajánlani, főleg, hogy tényleg nagy a tét (más állat vagy ember testi épsége, saját testi épsége), mert ott nagyon el kell találni a határt és jól kell felmérni a szituációt ahhoz, hogy a macska bizalma az ember felé semennyire se sérüljön.

Nekem ezek beváltak eddig, idősebb örökös utcamacskákat is be tudtam vele szoktatni családhoz, de fontos: legyél következetes, sose engedj a szabályokból, illetve legyél türelmes, ne add fel, mert némelyik macska gyorsabban alkalmazkodik, némelyik tovább feszegeti a határokat, de ettől még te jól csinálod és jó úton jársz. :)

Sok sikert!

Ebből a szempontból én is “állatias” vagyok.

Nincs szókészletük és erkölcsi rendszerük. Szép szóval nem fogja megtanulni mit nem szabad. Nyílván egy bekakilásért, mert bezárta valaki eszembe sem jut megütni egy állatot sem, de az asztalt az összes macskám úgy tanulta meg, hogy először rászóltam, hogy nem, majd lelöktem közepesen durván.

Na ezek után nem szoktam őket ott látni.

Természetesen az összes állatot szeretem, de sajnos nem emberek, hogy majd megbeszéljük. Amit nem szabad azt már az elején egyértelműen és félreérthetetlenül mutatni kell nekik.

Koppints az orrára, az nem fájdalmas, de nem szeretik, és azonnali reakció a részedről.

Nálunk ennél drasztikusabb módszerek kellettek, mert az a süsü nem értett a leteszem, kiviszem, kizáromból. Megtöltöttem egy palackot vízzel és amikor felugrott, lespricceltem a bundáját - minden alkalommal.

Fun: a vízzel semmi baja nem volt, tehát a fürdetés, amikor kellett simán ment, de ezt nem szerette.