Mi legyen a cicámmal?
Hamarosan városba költözünk párommal, faluról. Itthon vannak cicáim. Elvileg vihetnék magammal albiba állatot és szeretnék is, ugyanakkor tanácstalan vagyok...
Van egy kedves cicám, 2 éves kandúr, ő amolyan benti cica, de mindennap kijár kicsit a szabadba. Nagyon ragaszkodom hozzá, és szívem szerint vinném. Félek, ha elmegyek itthonról, a családom nem fog rá kellően vigyázni. (hanyagok e téren...) Ugyanakkor az albérlet a 7. emeleten van, erkélyes, félek, hogy egyszer nem figyelek és kizuhan onnan. Nem mellesleg a párom sem szeretné, ha jönne, mert ő nem akarja a nyávogását hallgatni... (idehaza is megesik, hogy arra ébredünk, hogy az ajtóm előtt kér bebocsátást) Attól is tartok,hogy mivel nem ivartalanított, igényli a szabadságot, ám ott nyilván nem engedhetném ki az utcára. Ha ivartalanítom is, úgy tudom, felnőtt korban az már nem olyan hatásos, mintha kiscicaként végzik el rajta.
Azon is töprengtem, hogy kiscicát viszek albérletbe és ivartalaníttatom. (az anyacicánknak vannak idehaza kölykei) Viszont a fenti dolgok rá is igazak, leszámítva, hogy talán jobban viselné a bezártságot.
Mit gondoltok, hogy döntsek? :( Nem tudom elképzelni az életem hosszútávon cicák nélkül...
Túlélte a hatodikról az esést? Ezek szerint nem városi legenda, hogy sokadik emeletről is talpra esnek a macskák... Mindenesetre nem akarok rizikót.
Szúnyoghálót mindenképp akarunk, úgy még nyugodtabban is lennénk a cica végett is.
Az ivartalanítást én azért tartom fontosnak, mert így kevésbé hajtja a vére, jobban megmarad talán a lakásban, nem akar csajozni menni.
Egyébként eddigi 2 éve alatt soha nem jelölgetett a házban sehova sem, de hallottam, hogy ez szokása a kandúroknak.
válasza: válasza:Köszi a választ. :) Az a gond, hogy a párom semmiképp sem akarja a cicát. :( Pedig már azóta többször beszéltem vele... egyre csak azzal jön, hogy nyávogni fog, meg kerülgetni kell és figyelni, hogy nehogy kiszökjön.
A nyávogásban annyi igazság van, hogy a cica nagyon kötődik hozzám. Másfél szobás a lakás, de ha a kisebbikben is lenne az alvóhelye, könnyen lehet, hogy mégis a gazdival akarna lenni, mert nagyon kell neki az emberi társaság.
válasza:Hát a párod felfogása érdekes...
Kerülgetni kell? Nyávogni fog? Mit gondol, ha gyereketek lesz azt nem? V azt sem akar?
Na jó viccet félretéve: sosem értettem ezt ha összejössz valakivel, nyilván az állataival is összejössz. Nem úgy van, h hé hát izé, azt a nyávogót azt hagyjuk már itt, v vigyük már el vhova. Mi lenne ha ezt elmagyaráznád neki? Te felelősséget vállaltál a cicáért!
válasza:A cicát nem kerülgetni kell hanem törődni vele, ebben az esetben nem fog nyávogni.
Az enyém is bejön hozzánk aludni de amikor lecsukjuk a villanyt ős halkan beoson, feljön az ágyra és megkeresi azt a helyet ahol nem mocorgunk majd el is alszik, nem zavarja a gazdit csak a közelébe akar lenni.
Az előttem szólónak pedig igaza van! Mit csinál ha gyerek lesz? Ha sír kiköltözteti vagy ha elkezd mászkálni kirakja az erkélyre mert kerülgetni kell? Ha egy cica ekkora gondot okoz neki valóban, hogy lesz belőle szülő? Nő vagy férfi? Mert ebből nem jöttem rá, bár akár melyik is ez nem jó gondolkodás. Én a helyedben megmutatnám Neki ezeket a beszélgetéseket. Mert ez a dolog nem a cicáról szól! Hogy akar veled élni ha ennyi kompromisszumra sem hajlandó? Ez nem épp egy tökéletes párkapcsolat kezdete, folytatása! Ha most ennyit nem hajlandó mi lesz később? Csak az lesz amit ő akar? Hát... Kicsit elmentünk a témától de itt a bibi...
válasza:Már én is akartam írni...igazuk van az előttem szólóknak.
Az én párom sem remeg a macskákért, de természetes volt, hogy amikor összeköltöztünk, a cicám is jön velem és ez még kérdés sem volt. Elfogadta és kész.
A barátnőm pedig az előző kapcsolatából származó már vagy 10 éves vizsla kutyát vitte magával panelből kertes házba és ugyanúgy családtag maradt, bent a lakásban!!
Szóval szerintem ez így működik.
Ha a párod már most egyedül dönt ilyen fontos kérdésekben, mi lesz később? Az élet nem mindig habostorta és Te valóban felelősséget vállaltál a cicáért.
Mondtam már neki azt is érvként, hogy nekem a cica olyan, mintha a gyerekem lenne, mert valóban édes babacica kora óta nevelem (az anyja is a mi macskánk, de ő kinti macska és nem túl gondoskodó típus). Erre az volt a válasz, hogy elég szomorú, hogy gyereknek tartom. Ő csak egy "rohadt macska". :( Kértem, magyarázza már el, miért kevesebb az embernél egy állat. Mikor az állat csak élelemszerzés vagy önvédelem miatt támad, az ember meg ok nélkül is irt mindent maga körül...
Ja és azzal jön, ilyen alapon ő meg hozza a kutyáját? Nem érti, hogy nem ugyanaz, mert az a kutya (németjuhász) nekik otthon csak kolonc, az apja alkalmi hobbija volt, most meg egy másfél méteres láncon szenved és szerintük elég neki, ha egy nap 5 percre leengedik futni...
Sajnos nem ez az első eset, hogy nem akarja megérteni az én vágyaimat, igényeimet.
válasza: válasza:Sajnálom. :( Pedig muszáj lesz a sarkadra állnod, mert ez "csak" egy konfliktus, de mi lesz, ha komolyabb dolgokban is folyton lehurrog majd?
Az én párom allergiás a macskákra, mégis elviseli a két kis gombócot. Pedig gondolom ha tehetné, már rég kivágta volna őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!