Miért csinál ilyet egy ivartalanított kandúr? Meddig "tűrnétek el"?
Van egy macskánk, akit nagyon szerettünk, kb fél évesen került hozzánk, már ivartalanítva. Soha semmi gond nem volt vele, utóbbi időben viszont rá sem ismerek.
A héten 3 szőnyeget tett tönkre az össze-vissza pisiléssel, ma reggel az ágyunkba sz.rt. Az alommal nem lehetett gond, mert eleve szilika gélest veszünk, és mindig azonnal kiszedem, ha van benne valami.
Nagyon ragaszkodtam hozzá mindig, de most úgy érzem, hogy itt elég volt. Nem tudom mi lehet a baja, egyszer már eljátszotta ezt velünk, akkor még megbocsátottam neki.
Van egy kedves szomszéd nénink, nemrég vesztette el a kutyusát, és nagyon szereti a cicánkat. Mi lenne, ha odaadnám neki? Tőle biztosan több figyelmet kapna, mert egész nap otthon van, senkije sincs. Mit gondoltok erről? Kidobni nyilván nem akarom, nem is bántottam, de elfogadni sem tudom, hogy ilyeneket csináljon.
Köszönöm a válaszaidat tényleg őszintén. Viszont tele vagy általánosítással, ítélkezel, és beskatulyázol, ami jogosan nem esik jól.
Ezért nem vitatkozom veled, nem látom értelmét.
További szép estét.
U.i.: azért arra kíváncsi lennék, mennyi idős vagy, és hány gyerek illetve háziállat vesz körül. Elméletben ugye mindenki nagyon topon van, még ha jó szándék is vezérli.
válasza:Az utolsó válaszadó nem én voltam, akivel eddig "vitatkoztál", csak valaki egyet értett velem. Nem érzem hogy általánosítanék, direkt Neked, személyre szabottan próbáltam tanácsot adni hogy megtudd oldani a problémát. Elkezdted csinálni már amit javasoltam? Foglalkozol a macskával?
Nekem van 2 macskám, egy nyulam és mellette népes családom is, mégis nagyon jól elvagyunk, szóval tapasztalatból írtam amit írtam.
Bocsánat, hogy egy személytől valónak gondoltam az összes kommentet.
Szóval foglalkoztam én a cicával mindig, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ő már akkor is megvolt, amikor még a párommal sem éltünk együtt, és voltak napok, amikor este 10-ig dolgoztam, vagy buliba mentünk, akkor ő egyedül (lakótársaimmal) volt otthon. Lényeg, hogy már kicsi korában is volt olyan, hogy nem volt minden nap egyforma.
Most meg a kicsivel való játékokba is igyekeztem mindig belevonni, ha a baba durvábban kapta el, akkor mindig a gyerekre szóltam rá, és a cicát simogattam meg. Hogy a dögöcske érezze a szeretetem, és a bébi is megtanulja, hogy finoman bánunk az állattal. Ezért éreztem részéről kicsit "árulásnak" az ilyen bepiszkítós akciókat...
Most is úgy viszonyultam hozzá, mint ha az eset meg sem történt volna. Remélem ez célra fog vezetni, tegnap pl bezárkóztunk a kisszobába, és a cica szólt, hogy ki akar menni, és jó helyen végezte a dolgot. Természetesen megdicsértem érte. Ma este pedig mikor a babát elaltattam, odafeküdt mellénk, és mosdatta a kicsi haját meg dorombolt. Nagyon megható és aranyos volt, remélem megbékél a helyzettel.
Remélem ezek után már tényleg nem gondoljátok azt még véletlenül se, hogy az első nehézségnél inkább kivágom szegénykét mert egy lelketlen szemét vagyok :/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!