Aki több macskát tart, leírná a tapasztalatait?

Egy időben három kandúrunk volt és egy nőstényünk. A kandúrok alomtársak voltak, a nőstény idősebb. A fiúk sokat kergették, de egymással jól kijöttek.

Most van egy kandúr és két nőstény. A lányok jól elvannak, csak a fiú sokat akar verekedni, és jobb híján velük verekszik.

Elkerülhetetlen időnként a balhé. Viszont nagyon összeszoknak, meg sem lennének egymás nélkül. A nemük teljesen mindegy. A lányok ált. nyugodtabbak, a fiúknak időnként elgurul a gyógyszerük.

Mint nálunk, embereknél. :D

Szija!

nekem eddig mindig két cicám volt egyszerre, akiket eygszerre hoztam haza. mindig testvérek, és mindig kandúrok :)

Nem volt soha semmi probléma velük. Gondolom az ivartalanítás miatt nem verekedtek. Csak ajánlani tudom, mert nagyon jó nézni őket, amikor játszanak, vagy egymással szórakoznak :)

remélem segítettem

A mentett cicás gazdihoz hasonlóan, nálunk is egyetlen darabra redukálódott az alomtálcák száma. Evésnél ki-ki a maga porcióját eszegeti, a fiatalabb eleinte rástartolt az idősebb kajájára. Nem puszipajtások, nem mosdatják egymást, éjjel kb fél méter van köztük, mindkettő az ágyamban pihen velem. AZ idősebb mai napig agresszívan lép fel, fúj és morog, ha a fiatal a közelébe megy. Antiszociális a hölgy. :) Amikor nincs itthon velük senki, jól elfoglalják magukat, verekednek, kergetőznek, bunyóznak, néha már egész durván, csak röpködnek a szőrpamacsok mindenfelé. :D Többnyire azonban egyetértés uralkodik, ha tartják a tisztes távolságot.

Két ivartalan nőstény gazdija

Korábban három cicám volt. Két kandúr és egy nőstény. Nem voltak rokonok. Mind ivartalanítva volt. A legidősebb kandúr nagyon békés természet volt, de a másodikként, alig 4 hetesen a családba került kiskandúrt soha nem szerette. Alig 2,5-3 év volt közöttük. Nem veszekedtek, de kebelbarátságról sem beszélhetünk. Elvoltak egymás mellett, de a fél méter távolságot mindig megtartották. 2 évre rá harmadikként került hozzánk egy szintén pár hetes kislány. Az "öreg" akkor már közel 5 éves volt, de remekül elvoltak egymással: mosdatták egymást, kergetőztek, minden huncutságra kaphatók voltak együtt, de az ifjabb kandúrt sose vonták be a játékba, pedig szegény nagyon szerette volna. A kis nőstény nagy vadász volt, de a zsákmányát mindig a nagykandúrnak vitte elsőként, viszont az ifjabbat a közelébe sem engedte, csak ha már elunták a játékot, akkor kapta meg,hogy egyedül elvacakoljon vele még egy kicsit.

15 évesen el kellett altatnunk az öreget, de a másik kettő akkor sem közeledett egymáshoz, sőt, a nőstény még agresszívabb lett a megmaradt kandúrral, amelyik soha nem morgott vissza rá, mindig békés fajta volt.

Aztán egyedül maradt az ifjabb kandúr és most, hogy elmúlt 15 éves, gondoltuk, hogy hozunk neki egy kis társat. Időnként megszaglásszák egymást, de az öreg nagyon megsértődött és majdhogynem egy helyiségben sem marad meg a kicsivel. Hja..! Világ életében magányos farkas volt, és most valahogy nem akar megváltozni, bár még reménykedem.

Szóval nem az a lényeg, hogy milyen nemű, hanem a természetük. Azt meg ránézésre nehéz megállapítani. Mindenesetre az ivartalanítás mindegyiket megszelidíti valamelyest.