Meddig tarthat?

Ha az ember kicsit túltette magát a fájdalom leghevesebb részén, akkor szerintem is érdemes befogadni egy gazdátlan vagy "felesleges" kiscicát. Nem is azért, hogy segítsen felejteni, hanem inkább azért, hogy minél hamarabb segíthessen egy rászoruló kis állaton.

Nekünk tavalyelőtt meghalt egy nagyon szeretett cicánk. S bár még nagyon fájt az elvesztése, négy hétre rá az utcáról felszedtünk egy kéthónapos kiscicát, akit az anyjával együtt üldözött pár lelketlen szomszéd (mint később megtudtuk, a cicának három testvére volt, azok addigra már mind elpusztultak). Nem volt szívünk az utcán hagyni, október vége volt, már elég hideg idő.

Kb. másfél hónappal később a kicsi egy nap véreset kezdett hányni. Amit evett, mind kijött belőle. Azonnal orvoshoz vittük, így egy egyszerű kezeléssel életben maradt, mostanra egy 7,20 kilós (nem kövér, csak jól megtermett), gyönyörű kandúr lett belőle. De ha várunk a befogadásával, akkor a december közepi hidegben az utcán belehalt volna a folyadékveszteségbe és abba, hogy kihányta az ételt.