Sajnálom a pénzt a macskámra, meg nem is annyira akarom őt!?

Tudom, így első elolvasásra szörnyen hangzik, de kifejteném:

Szóval kb. egy hónapja találtam egy pici cicát a padláson, egyedül volt ott, rengeteget nyávogott, kis vézna volt, gondolom az anyukája otthagyta, ezért lehoztam. Beletelt pár hétbe, mire már nem remegett, ha közelítettem hozzá, és nem rohant el, viszont senkit nem találtam, hiába kerestem, akinek odaadhattam volna. Én nagyon kutyapárti vagyok, a macskákat nem igazán kedvelem, de csak nem hagyhattam ott szegénykét! Mire találtam valakit, aki elvitte volna, addigra az ötéves egyébként minden állatot imádó kisöcsém "beleszeretett" és keservesen sírt, hogy ne adjuk oda... Anyáék ugyan nem szeretik az állatokat, de belementek, hogy maradhat.

Csak az a baj, hogy nem állunk elég jól anyagilag, ha meg már macskát tartunk, azt ugye rendesen kell, oltás, normális táp, ivartalanítás, ami ISZONYÚ sok pénzbe kerül, legalábbis nekem/nekünk. Nincs állandó munkám (még tanulok) csak iylen alkalmiak, és nyelvtanfolyamra, meg vizsgára gyűjtök, de így elég lassan fog összegyűlni, ha közben folyton a macskára kell szánni azt a sok pénzt... Persze nagyon aranyos, szeretem, de a másik baj meg az, hogy mivel kinti, attól félek, hogy elkóricál, mások magukhoz édesgetik, és így pocsékba megy a pénz, amit "belefektettem". Csúnyán hangzik, de ha már annyit költök rá, akkor ugyan maradjon már a háznál....

Szóval ez a nagy helyzet, kíváncsi lennék a véleményetekre... Tudom, nagyon csúnya dolog tőlem, de nem tudom mit csináljak