Kiengedjem az eddig szobafogságra ítélt cicát, tud vajon magára vigyázni?

Van egy 8 hónapos cicám, két hetes kora óta van nálam. A süket testvérével együtt került hozzám még a tavasszal, mentett cica. Amikor már tudtak kóricázni a lépcső köré karámot tettem hogy azon belül maradjanak mert féltettem őket túlságosan is. Aztán persze egy idő után nem volt nekik akadály a karám, de akkor már úgy voltam vele hogy elég nagyok hagy fedezzék fel a világot. Gyerek korom óta voltak cicáink, sose tartottuk őket a házba bezárva, kivétel nélkül szép kort éltek meg. Igaz mind felnőtt, kóbor cicaként befogadott cica volt.

Szóval elkezdték felfedezni a telket, nem is volt gond úgy két hétig. Míg nem a süket cica átment a szomszédba, és ott meg is halt. Kutya volt. A kutya gazdája se értette a dolgot, hisz nekik is volt kis cica, sose bántotta egyiket se. Amikor én észre vettem, akkor se marcangolta szegény kicsit csak az orrával bökdöste a kis testet. Utólag arra gondolok hogy mivel süket volt, nem érzékelte hogy jön a nagy kutya és amikor az oda ment hozzá szívinfarktust kapott.

A lényeg hogy akkor kiborultam és a tesóját szobafogságra ítéltem, nem engedtem hogy kimenjen, nehogy ő is úgy járjon mint a tesója. Esső után köpönyeg, d féltettem. Főleg hogy tudtam úgy is keresni fogja és ő is át megy a szomszédba.

Azóta se mehet ki a házból, csak pórázon vagy felügyelettel.

Nagyon vágyódik ki, menne, felfedezne. Én is szívesen engedném csak az a bajom hogy ahogy kiengedem kicsit az első útja a mi kutyánk kenneljéhez vezet. Eddig mindig elkaptam, nem engedtem hogy oda menjen. Félek, nem tudom hogy bántaná-e a mi kutyánk. De közben az is bennem van hogy amikor még kis korában mászkálhatott akkor járt bent a kennelbe, és nem is bántaná.

Én macskát a kennelen belül sose láttam, ezért nem tudom hogy mi lenne a kutya reakciója.

Sajnálom bezárva tartani, de nem merem kiengedni.

Vagy szerintetek nyugodtan engedjem? Tud magára vigyázni? Ha azt érzékelné hogy a kutya veszélyes rá nézve nem menne oda?