Döntenem kéne egy mentett cica sorsáról. Mégis mi a jó neki?

3 hónapja nálunk van egy mentett cica, aki végül hozzánk került a majdnem-gazdáktól. 3 éves ivartalanított kandúrka. 3 hónapot végigüvöltött, főleg este 11-től hajnalig, de nappal is rendszeres volt a hiszti. Nem nyávog, üvölt. Próbátunk természetes nyugtatókat, lefárasztást, feromonos párologtatót, semmi nem vált be. 5 napja kap egy enyhe pirulát (doki írta fel), aminek nyugtató mellékhatása van. Azóta jobb a helyzet (bár lehet, hogy a nagy meleget sem bírta az utóbbi időben). Most lehetőségünk lenne odaadni egy lovardához, 2 cica mellé, egy 55 év körüli házaspárhoz. Ahol ismét szabad cica lehetne (télen beengedik a cicákat a házba). Van ott sok-sok zöld, természet, egér, vadászat, minden, amiért eddig sírt, nyávogott, üvöltött. De az utóbbi napokban olyan szépen alszik velünk éjszaka az ágyban. A másik két cicámat viszont továbbra is zaklatja, harapdálja és kergeti őket. Nem hinném, hogy agresszióból, inkább kamasz huncutságból, bár a harapása azért nem gyenge. Állandó fújás-morgás. Bár a jutifalattal mindig elterelem a figyelmét. Nem tudom, mit tegyek, mi lenne a jó neki. Ha nem is nyávog annyit, félek, hogy egy év múlva is (és akár mindig) sóvárogni fog a szabadsága iránt. Itt mindig meleg van, mindig tele a bendője extra finom falatokkal, de sokszor unatkozik, ásítozik, látom rajta, hogy szétunja magát. De ha oda kerül a lovardába... Kap száraz kaját, éhezni nem fog, időnként talán alusat is kap. De ott nincs meleg ágyikó mindig.... Télen még be is engedik, de közel sem fog annyi simit kapni, amit itt, illetve legalább 10 évet él még ez a cica, a pár pedig bőven van 55 éves, tehát nem fiatalok. Ott viszont van szabadság, soha nem unatkozna, vadászhatna kedvére, stb.Nem tudom, mivel teszek jót neki. Erről a cicáról szól az életem már 3 hónapja, a nap 24 órájában. Nem tudok dönteni egy élőlény sorsáról, mert rettegek, hogy jól döntök-e hosszú távon.