Hogyan tudnám az ex-kóbor macskánkat alomra szoktatni?

Általános, minden helyzetre alkalmazható tanácsot nem tudok. Saját tapasztalatom van.

Egy születésétől fogva, 8 évig utcán élő cicát fogadtam be. Sosem volt házban, sosem látott almot.

Nyár vége felé történt, így nem volt kényszer arra, hogy mielőbb bejöjjön a házba. Volt elegendő idő.

Az udvaron, pontosabban tornácon, pince előtérben, több olyan helyet alakítottam ki, ahol kényelmesen lehetett. Persze, olyan macskásan, elég rövid időszakonként, változtatgatta a helyeit, és nem egyszer saját felfedezésű helyeken volt. Idővel „kiegyeztünk”, egy neki többnyire tetsző helyen készítettem jó kis fészket, ami kellően magasan volt.

Aztán, készülve a benti létre, két hét után a helyénél, a talajra tettem egy alomtálcát, alommal. Igen egyszerű, olcsó, TESCO-s almot használtam; nekem is, ismerőseimnek is tapasztalatunk volt, hogy a különlegesebb almokat nem minden macska fogadja el, ezt viszont mindegyik. Meg-meglestem, hogy kíváncsiskodott, nyújtott nyakkal szagolgatta. Néhány nap után, nyomokból láttam, hogy bele is ment. Úgy egy hét elteltével az udvarról felszedett kakiját rejtettem el egy sarokban. Szagolgatott, de nem ment bele.

Aztán jött a házba-szoktatás. Részletezés nélkül, úgy két hétig tartott, szinte centiről, centire. Mikor először becsuktam mögötte az ajtót, rémületében majdnem a plafonig szaladt fel rajta. (Persze, mindjárt odakerülése után vittem állatorvoshoz, megvizsgálta, kapott veszettség elleni oltást, féreghajtót, bolhairtót. Később a védőoltásokat.)

És aztán jött az izgalom, mi lesz az alomhasználattal? Nos, az első hosszabb bentlétekor belement, és mintha mindig használta volna, belepisilt. Soha, de soha nem fordult elő, hogy a házban máshova pisilt, vagy kakilt volna.

(Amúgy, az első telet szó szerint a radiátoron töltötte. Mintha pótolni akarta volna sok év fagyoskodását.)

Az alomról annyit, hogy még nyáron is előfordult, persze ritkán, hogy csak azért bekéredzkedett, hogy használja.

Szabad mozgása van, de nem csavarog el. (Hideg időben eleve alig megy ki.) Talán becsüli, félti a jó helyét. De inkább az lehet, hogy nagyon fél az idegen emberektől, retteg a kutyáktól, még a távoli ugatásuktól is fél. Gondolom, nem kevés bántásban volt része. Nekem is, még évek eltelte után is, nagyon kell vigyáznom minden hangosabb szóval, csörömpöléssel, hirtelen mozdulattal. Lassan, óvatosan, öregesen éldegélünk, mozgunk.

Ha a kert és az alom között kell választania, természetes, hogy a kertet választja. Ha viszont nem tud kimenni, akkor előbb-utóbb használni fogja az almot, mert oda még mindig szívesebben pisil majd, mint a lakás más pontjaira. Szóval próbáljátok ki, hogy egy nap, amikor otthon vagytok és tudjátok figyelni, ne engedjétek ki egy darabig.

A valeriana nem biztos, hogy jó ötlet, mert izgatja a macskát, neki viszont inkább nyugalom kellene az alomhasználathoz. Ja, és a cicák a mellső mancsukkal kaparják be az almot, nem a hátsóval. De szerintem azzal nem sokat érsz el, ha kapartatsz a lábával, inkább csak tedd bele a cicát naponta 1-2 alkalommal az alomba. Érzi azt ő, hogy ezt lehet kaparni.

Pontosan megfogalmazta egy előző, hogy a macskákkal a leglényegesebb szabály, hogy mindent csak LASSAN és HALKAN.

És hogy utolsó lépést hagyjuk meg neki megtenni.

Most a rettentő hidegben biztos nem akar kimenni, most lehet próbálkozni. Én kitennék több helyre is almot, hogy választani tudjon. jó egy-egy egyszerű papírdobozba is, hiszen csak addig lesz több, amig ki nem derül, hogy szereti.

De van olyan macska is, aki kettőt szeret, egyet a kis, és másikat a nagydolognak.