Te mit tennél, ha 10 éves gyermeked az egyik rokonodtól egy kiscicát kapna, miközben Te jelezted neki, hogy nem szeretnél cicát tartani a lakásban?

Értem én, hogy csak úgy beállít a gyerek a macskával, de a rokonodnak csak tudod a címét!

Egyszerűen vidd vissza.

Mondd meg neki, te se sózol a nyakába se macskát, se kutyát, se lovat.

A te házad, a te várad. Ez anarchikusan nem működik, hogy mindenki azt csinál amit akar.

Te vetted a házat, te fizeted a rezsijét, és neked nincs beleszólásod, vagy döntési jogod???

Mi a következő, a szomszéd beköltöztetni egy malacot?

Már csak azért se engedném megtartani, mert nem bólintottam rá. Ez elvi kérdés, és alapvető következetesség.

Még ha el is férne egy macska, az előzetes megbeszélés, és beleegyezés után jöhet csak! Szerintem!

Ez az egyetlen működőképes dolog.

Amit a rokonod csinál az egy sunyi hülyének nézés, érzelmi zsarolás, manipuláció...

Pláne, ha még egyértelműen jelezted is, hogy nem szeretnél kiscicát! Mit képzel, valami teljhatalmú királynak hiszi magát, aki úgy irányítja a családod életét, ahogy akarja?

Döbbentsd már rá a valóságra!

Az iskoláit is ő fogja megválogatni a gyerekednek, vagy arról megkérdez? Vagy mi fér még bele?

Kérdezd már meg tőle, hogy a "nem" -et, azt milyen kontextusban értette "igen"-nek ?!

Vagy hogy mit kellett volna mondanod, ahhoz, hogy ne sózzon rád egy macskát?

Azt, hogy "akarok egy kiscicát" és akkor hátha az ellenkezőjét csinálja?

"Én is megtartanám, mert a gyerek csak azt látná az egész történetből, hogy én vagyok a gonosz."

Tehát engednél egy primitív érzelmi zsarolásnak.

Hát... tiszteletben tartom, hogy ilyen vélemény is van, csak döbbenetes ilyet olvasnom, annyira nem tudok azonosulni ezzel.

Igen, az én döntésemnek kellett volna lennie ennek, de miért lesz ettől rögtön manipulatív istencsapása a rokon? Gondolom csak jót akart a maga módján, más kérdés, hogy nem illik ilyet csinálni, és ezt tudatosítani kell benne, de személy szerint nem látom rossz és következetlen szülőnek azt, aki nem vinné vissza a cicát. Ha jól csinálja a szülő, akkor csak a gyerek javára válhat, hogy állattal nő fel.

Miért kell rögtön mindenben és mindenkiben rosszat látni, és mindenkinek rögtön azt tanácsolni, hogy a legprimitívebb módon küldjön el akárkit a p i c s á b a?

" Ha jól csinálja a szülő, akkor csak a gyerek javára válhat, hogy állattal nő fel."

Az én olvasatomba, ebbe az is beletartozik, hogy ne egy más családban élő rokon határozza meg, mikor bővül a család.

Az is beletartozik a nevelésbe, hogy nem sz-rom össze magam, ha a saját gyerekemmel kell konfrontálódnom.

Nem látom megoldásnak azt, hogy inkább kerüljek egy 3 napos duzzogást, csak azért, hogy a gyerek ne "higgyen" rólam bármit.

Fél óra komolyabb beszélgetés (nevelés!) helyett, nem választom azt az utat, hogy másfél évtizedre kibővítem a családot + 1 taggal, csak azért, mert félek, mit fog gondolni a gyerekem, ahelyett, hogy elmagyaráznám neki, hogy működik ez a dolog.

Egy 10 évesnek megvan a magához való esze, el lehet neki magyarázni, mi az a felelősség, és hogy akkor fogunk állatot vállalni, mikor a család úgy dönt, és nem akkor amikor a felelőtlen rokon szaporításából, van 5-6 db fölösleges macska.

A "jól csináláshoz" ez mind hozzátartozik!

Ami nem tartozik bele, az az, hogy mindent megkapjon, amit csak aktuálisan kitalál.

Nem tartozik bele az, hogy 30 perc beszélgetés helyett 15 évre magamhoz vegyek egy nem kívánt, nem tervezett állatot.

Nem tartozik bele az, hogy mindezt a gyerek aktuális kedélyállapota miatt tegyem meg.

Nem tartozik bele az, hogy annyit lásson az egészből, nem probléma a felelőtlen szaporítás, mert mindig van valami balek, akire rá lehet sózni bármilyen állatot.

Vagy hogy azt lássa, és azt adja tovább, az az egészséges, hogy a gyerek bármit kigondol, vagy bármire rábeszélik mások, azt meg kell kapnia bármi áron, különben a szülő lesz a szaralak!

Lehet ezt a helyzetet innen onnan tákolgatni, meg megmagyarázni, de alapvetően ez fényévekre van a jól csinálástól!

A visszavitelt vagy ha látom, hogy ott baja lesz a ciccnek, máshova odaadást tartom korrektnek s persze a rokonnal jól elbeszélgetnék, elég alaposan és kritikusan ahhoz, hogy ha nem idióta, soha többé eszébe ne jusson ilyesmi. Nem szeretném támogatni azt a gondolatot, hogy velem bármit meg lehet csinálni... S különben is, ha nem akarok macskát, nem lesz. Plusz jó lecke lesz a kicsinek: anyuval nem lehet packázni.

Igenis macera tud lenni és költség és bosszúság, főleg, ha el akarok utazni hetekre, de nem ez számít. Ha nem akarok macskát a házamban, nem lesz macska a házamban, ilyen egyszerű.

Élőlényt pedig NEM ajándékozunk, csak ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az ajándékozottnak pont az kell, egész életében rendesen fogja gondozni s gyereknél a család is beleegyezett. De én még így se tenném, valószínűleg.

Személy szerint szeretem a macskákat, de ez mindegy most.

Egy 10 éves gyerek már bőven takaríthatja az almot, a szőr ellen fésű, a hajnali ébresztés... Ugy hogy azt mondanám a lányomnak, hogy OK.

De a rokonnal elbeszélgetnék, aminek az lenne a eredménye, hogy hosszú időre mosolyszünet lenne.

Vagy ha nem szeretném a macskákat, akkor fognám, visszavinném, azt egye meg.