Beakarok fogni egy galambpárt és csak annyit szeretnék tudni hogy majd megtudom e őket szelidíteni hogy pl. ha sokáig etetem őket meg ilyenek akkor kézhez szoknak e stb... (csak normális válaszokat várok)?

Szerintem hagyd békén, mert lehet már másé.

Megvannak gyűrűzve?

#1:

A kérdőjel azért van ott, mert ez egy kérdés. Ez egy olyan oldal, ahol kérdéseket lehet feltenni. Nem értem, mi a bánatért kérsz bocsánatot. 😃

Lehet, hogy megismernek ha minden napetted őket, de megszelídülni nem fognak.

Nincs miért befogni.

Gyönyörködj bennük távolról, azzal többet érsz. Az ember közelében nem viselkednek természetesen amúgy sem.

Ha sokat eteted őket, megszoknak annyira hogy akár kézből is esznek. De befogva megszelidülni szerintem nem fognak. Egyszer mentettünk fiatal, beteg galambot, ő olyan félvaddá lett a fogságban (kiengedtük szabadon végül).

Inkább vegyél szelíd galambot.

Nekem van galambom, már 12 évvel ezelőtt született az erkélyen.

Őt én neveltem fel kiskorától és oéyan fajta, aki nagyon kötődik hozzám.

Többre tart engem bárkinél.

Egyszerűenbrajong amikor meglát.

Igaz, mindig nagyon a kedvében járok mindig.

A legnagyobb szeretetben nőtt fel. Ez a "titok".

Mindenben a kedvében járok.

Amikor kézbe veszem és oda bújok hozzá az arcommal, ő is símul.

Aztán úgy néz rám rajongással az arcomba bámul. Nagyon szeretjük egymást.

Amikor jövök be, gelugrik az ajtóra és szinte majdnem rám ugrik, kiabál, hogy foglalkozzam vele.

Olyankor szeret verekedni, harapdálni, közben én kapirgálom a tollait, azt imádja.

Amikor kézbe veszem, már simul.

Az új társát kb két éve találta meg. Eleinte az a lány galamb nagyon félt tőlünk, de megadom neki mindig a "tiszteletet" és szereyetet, ami azt jelenti, ha ott van lent, akkor megállok és nem rohanom le. Megvárom, hogy maga jöjjön rá, mit akarok. Mutatom, hogy oda akarok menni, akkor kicsit gondolkodik, majd arrébb repül, mert tudja, hogy útban van éppen.

Erre mondom, hogy minden állatnak ha megadjuk a neki járó tiszteletet, meg fog szeretni érte és ezzel elmúlik a félelme is, mert tudja, hogy nem bántjuk.

Aztán vannak könnyen szelidíthető fajták és vannak kimondottan vafabb fajták is.

Volt amikoridegen galamb bejött enni és bement az ablakszány mögé.

Azt megfogtam és olyan aranyosan símult a kezembe, hogy kezdtem símogatni. Annyira jól viselte, hogy a végén, amikor ki alartam engedni, csak a fejét forgatta de alug tudtam kiszálltatni a kezemben, ahol teljesen leölt, lesimult.

Végül óvatosan kihúztam alóla a kezem és úgy tettem az ablak párkányra. Na akkor elrepült.