S. O. S.! Ma délután találtunk egy parkolóban egy fecskefiókát. Fel szeretnénk nevelni, de lenne néhány kérdésem?

Jaj, elkapott a nosztalgia!

Én 2 fecskét is mentettem (nem egyszerre), mindkettő fészkét vihar verte le.

Az első szomorú történet, egy hétvégén elfogyott a lisztkukac, fél napig éhezett. Hétfőn nem volt az állateledelesnél, így csontkukacot vettem helyette.

Ez puhább, így hiába nyomtam össze csipesszel, nem biztos, hogy meghaltak mikor odaadtam neki. Sajnáltam, hogy éheznie kellett, így jóval többet adtam neki a kelleténél.

1-2 órával rá bágyadt lett, elkezdte egészben kikakálni a kukacokat, majd a vége az lett, hogy elpusztult :((

Még most is lelkiismeret furdalásom van, ha belegondolok, én etettem halálra.

A második fiókát rá egy évre találtam, pont a fürdőszobánk ablakában lévő fészket verte le a viharos szél, sajnos 3-ból csak ő maradt meg, szerencsére a párkányra esett.

Vele már vigyáztam, nem emlékszem milyen gyakran etettem, talán fél-1 óránként 1-2 csontkukaccal, néha sikerült legyet is lecsapnom neki.

Volt otthon egy használaton kívüli ketrecem(bár igaz, emeletes volt, mert patkányt tartottam benne) abban volt, viszont minden nap kiengedtem a lefüggönyözött szobában, hogy repkedjen, erősödjön.

Olyan édes volt, hogy mindig visszaszállt a hajamra :)

Mikor már egészen felnőtt kinézete volt (összesen 2-3 hétig volt nálunk), az utolsó reptetés alkalmával úgy engedtem ki a ketrecből, hogy már nyitva volt az erkély ajtaja.

2 kört repült a szobában, majd megtalálta a nyitott ajtót és huss...

Soha többé nem láttam. Néha eszembe jut mi lett a sorsa, vajon meg tudott-e élni a szabadban.

Sosem felejtem el azokat a nagy, őszinte szemeket amivel rám pillantott!