1 összeszokott párt a hullámos papagáj mellé?

Nekem van egy papagájom aki pici korában tenyésztőtől került hozzánk. Még a rúdra sem tudott felugrani annyira kicsi volt. Kézen neveltük így nagyon szelíd lett. Folyton rajtunk lóg. Rászáll a vállunkra és jön velünk a lakásban bármit csinálunk. Órákig képes így lógni rajtunk. Rengeteget beszél, már 4 éves.

Mi ilyen közvetlen kis madárra vágytunk. Döntsd el, hogy egy csicsergő csapatot akarsz, akik tudomást nem vesznek rólad, vagy egy hozzád simuló kis madárkát, aki a Te szeretetedre vágyik és csak rád figyel.

Én nem fogadnék be hozzá több madarat mert elveszíted a személyes kapcsolatot vele, mert ha hárman lesznek, csak egymásra figyelnek és bizony veszekedés lesz.

Inkább foglalkozz a kismadárral, hogy ne érezze egyedül magát.

Az elsőnek gőze nincs a papagájtartásról. Persze ha te is ilyen önző vagy, mint ő akkor hajrá tartsd csak egyedül, a papagáj megsínyli majd, de legalább hozzád fog bújni (már ha olyan a személyisége. Mert egyáltalán nem minden papagáj szelídül meg teljes mértékben!).

Elég csak megnézni hogy a vadonban milyen óriási kolóniákban élnek, ennyire társas lények a papagájok! És nem, az ember nem megfelelő társ neki, a fajtársára van szüksége.

Egyébként 3 papagáj sem lenne jó. Vagy 1 papagájt szerzel mellé, vagy befogadod azt a kettőt külön kalitkába (először legalábbis mindenképpen) és veszel egy negyediket is az eredeti papagáj mellé majd később összeszoktatod őket egy volierbe.

Ezt pedig az első válaszolónak szól:

Nem az első papagájpáromat tartom, egy kezemen meg tudom számolni hányszor vesztek már össze, ha egy kicsi fogalmad lenne a papagájokról tudnád, hogy egyáltalán nem veszekedős madarak párban tartva.

Az első papagájom pár évig egyedül volt, mert akkor még én sem gondoltam erre egyből, hogy mennyire igénylik egy másik papagáj társaságát, ez idő alatt megszelídült, naponta igényli a fejvakargatást tőlem. Később kapott párt, a kapcsolatunk UGYANOLYAN maradt, sőt, az új papagáj nagyon félénk volt, de amikor látta, hogy az első gond nélkül eszik a kezemből, csipegeti az arcom, a hajam, ezt látván ő is felbátorodott. Ezenkívül egymással is gyakran foglalkoznak, beszélgetnek, etetik egymást, bogarásszák egymás tollazatát...van hogy még össze is bújnak! És nincs is aranyosabb, szívmelengetőbb látvány annál amikor ezeket csinálják.

Válasz az utolsónak:

Úgy látszik te sem voltál okosabb és ugyanolyan végtelenül tudatlan voltál, hiszen te is pár évig egyedül tartottad önző módon a madaradat.

Akkor szoktak pár év után társat venni kedvencüknek amikor megunják és már nem akarnak vele foglalkozni.

Nekem még van egy Beo madaram és egy kutyám is. Nem fogok mindegyiknek társat venni, mert nagyon jól érzik magukat így együtt és én eleget foglalkozom velük.