Két elpusztult rigót találtam ma a munkahelyemen, nekirepültek az ablaküvegnek. Egész napra benyomasztott a dolog, hogy tegyem magam túl rajta?

Ez van. Ez együtt jár az emberiség túlszaporodásával. Rigóból mondjuk jó sok van, nem egy veszélyeztetett faj, szóval az emberrel való kapcsolatból még mindig pozitív mérleggel jön ki a faj, ez adhat némi vigaszt. Több rigó van az emberek miatt, mint ami elhullik miattuk.

Amúgy ezzel nem tudsz mit tenni. 100 évvel ezelőtt 1,5 milliárd ember élt a Földön. Gyerekkoromban 4,5 milliárd. Most 8 milliárd. Nem tudom, hogy lehet ennek a következményeit feldolgozni (ami az általad ma tapasztaltnál kimondhatatlanul súlyosabb probléma) azt tudom, hogy ezek megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan tények.

Védd a természetet, ahogy tudod, segíts az állatokon, kérdezd meg helyi menhelyeken, miben tudsz segíteni, ami időben, pénzben belefér.

Ragassz ragadozó madarak sziluettjét ábrázoló tapétákat olyan üvegfelületekre, ahova csak megteheted, illetve ragassz ki erre a kampányra felhívó figyelmeztetéseket, így ezeket elkerülik a madarak.

Etesd őket ősztől tavaszig... Építs nekik menedékeket, házakat, nyáron itatókat....

A világ megy a maga útján, és ez az út kiábrándító.

De ha te mindent megteszel, és összességében pozitívan jössz ki ebből az egész nagy pusztításból, abból erőt meríthetsz az ilyen helyzetekre!

És ne feledd! Egy fecske nem csinál nyarat... de fecskék nélkül nincs nyár! :)

" ezzel ugyanúgy beavatkozok a természetbe,"

A beleavatkozás ebben a tekintetben ott kezdődött, amikor kivágták az erdőt, és házat építettek a helyén, nagy, átlátszó üvegekkel! Úgyhogy ez nem egy természetes folyamatba való beleavatkozás!

Ez a tákolgatása annak, amit eb-szott az ember! Nem értek annyira a madarakhoz... éppen ezért hallgatok azokra, akik viszont igen! És ők ezt javasolják.