Ahol egyedül van anyós, hogyan találjátok meg az egészséges egyensúlyt?

Férjemet anyósom egyedül nevelte fel, apósom még kiskorában lelépett, nem is tartják a kapcsolatot.

Anyósom minden hétvégét a szüleinél töltött, férjem is ment velük, később pedig én is. Az elején voltak vitáink, amikor azt mondtuk, már én is ott vagyok, ezért csak minden második hétvégén megyünk. Egyik hétvégén ott leszünk, de másik hétvégén az én szüleimnél leszünk. Aztán megszülettek a gyerekek, most már csak 3 hetente megyünk, minden második hétvégén otthon maradunk a gyerekekkel.

A dédimami pár éve szépen elaludt, már csak a dédipapi él. Anyósom hétköznap ügyeket intézett neki, bevásárolt, gyógyszert íratott és minden hétvégén ment látogatóba. Megfőzött neki egész hétre, kitakarított stb.

3 hete a dédipapi kórházba került és sajnos egyre romlik az állapota.

Nem tudom, hogy emiatt vagy szimplán csak nem tud mit kezdeni magával, de anyósom megállás nélkül nálunk van. Mindig van valami jó oka, ami miatt jönnie kell. Hoz 2 banánt a gyerekeknek, nekem valami kupont egy olyan boltba, ahova soha nem járok. Igyekszem türelmes lenni vele, de már kezd nagyon zavarni. Este alig tudjuk hazaküldeni, sokszor férjem mondja neki, hogy szeretnénk menni mi is aludni, menjen haza. Mert megvárja, amíg a gyerekek vacsoráznak, megnézi őket, ahogy fürdenek.

Nem siet, nyugdíjas, ráér.

Múlt hétvégén a szüleimnél voltunk. Kora reggel indulás előtt idejött, húzta az időt, hogy ne tudjunk elindulni. Mikor hazaértünk, már itt ült a kapuban, mert aggódott értünk.

Közben velem egyre rosszabb lesz a viszonya. Folyamatosan kioktat, ahogy a dédipapival teszi. Ha ovi után játszóterezni megyünk, akkor azt hallgatom, hogy nekem folyamatosan császkálnom kell a gyerekekkel, ahelyett, hogy egyből hazajönnénk. Vagy besértődik, mert X boltban vettem cukrot és nem mondtam neki, hogy kell, mert ő is ment, és hozott volna. Vagy az öblítőn akad ki, mert a másik illat olcsóbb volt, miért nem azt vettem. 

Járkál a házban, nézi, mit vettem, átpakolja a dolgokat, mert neki úgy jobban tetszik.

Tegnap vettünk egy pici szekrényt, és férjem és köztem szóba került a karácsony. Hogy arra a szekrényre rakjuk majd a fát, alá az ajándékokat stb. Erre anyósom teljesen kiborult, hogy azt úgy nem lehet. A beszélgetésből kiderült, velünk akarja tölteni a szentestét. Idén a szüleim jönnek hozzánk, akkor is itt akar lenni, közölte, őt nem zavarja, ha jönnek.

A legszörnyűbb az egészben, hogy van egy ablaktalan pici szobánk, jelenleg kamrának használjuk. Pár napja elkezdte mondogatni a gyerekeknek, hogy beszéljék meg velünk, pakoljuk ki és akkor ő is ide tudna költözni.

Félek! Úgy érzem, egyre rosszabb lesz a viszonyunk. Nem akarom magára hagyni, de azt sem szeretném, ha ideköltözne, vagy folyamatosan itt lenne. Szeretnék újra egy olyan hétvégét, amikor tovább alhatunk mert nem veri kora reggel az ajtót. Vagy egy olyan délelőttöt, amikor úgy mehetünk el valahova a gyerekekkel, hogy ő ne legyen ott.

Hogyan lehetne megtalálni az egészséges egyensúlyt? Nem akarok rossz viszonyt, de a jelenlegi állapotot sem bírom sokáig. És úgy érzem, csak egyre rosszabb lesz a helyzet.