Anyósom nem segít semmiben mióta megszültem. Szerintetek én várok el túl sokat?

Persze hogy nem vàrhatò el hogy segítsen. Itt az a gond, hogy felajànlotta hogy segít, így a kérdezö szàmolt azzal hogy lesz egy kis segítsége. Gondolom nem azzal szàmolt hogy az anyòs örökre ott marad, és minden gondot levesz a vàllàròl. Ha valaki nem

100 szàzalék biztos a dolgàban,akkor ne igergessen. Az ilyen emberek megbizhatatlanok màs téren is.

Meg ígérte nem jött,ebből vond le tanulságot,nem lehet számítani rá.

Ezek után minden ígéretét ennyire vedd komolyan.

A kérdezőnem kioktatást kért, hogy magának és a férjének szülte a gyereket, mert ez evidens. A férje pedig mivel nyilván dolgozik napközben, nem tud segíteni neki. Nem is ez volt a kérdés. A kérdező három kérdést tett fel:

1. Szerintetek én várok el túl sokat?

2. Vagy velem van a gond?

3. Mit gondoltok?

A három kérdésből érdemben csak a 3.számúra érkezett válasz, mindenki elmondta, mit gondol.

1. kérdés: Nem vársz el túl sokat, csak annyit, amennyit megígért. És mivel megígérte,teljes joggal várhattad volna el tőle. Nem tudom, hogy ezek után képes leszel-e benne megbízni, vagy egyáltalán bármit is adni a szavára.

2. kérdés: Semmi gond nincs veled. Sőt még a második műtét után is biztosan megpróbálod ellátni a babád, nem irigyellek, engem lumbáltak, tudom milyen fejfájást lehet kapni tőle.

3. kérdés: A magam részéről pedig azt gondolom, amit többen is írtak, nem neked kell újszülött babával buszozni. Vond le azt a tanulságot, hogy anyósodra nem számíthatsz kb. semmiben. Az meg még gusztustalanabb volt, hogy a második műtét után felhívott, hogy ha jobban vagytok, akkor megy dolgozni. De ha nem ment el hozzád, akkor a szabadsága alatt mit csinált? Elment wellnessezni? Egyáltalán annyi esze volt, hogy megkérdezte, hogy hogy vagytok? Az hétszentség, hogy nagyon meggondolnám, ha a jövőben esetleg látni szeretné az unokáját, akkor beengedném-e a lakásba.

Remélem, azóta már valamelyest jobban érzed magad, és mielőbbi gyógyulást kívánok neked, és jó egészséget a babádnak.

Utolsóval teljesen egyetértve pár mondat azbén anyósomrol:

Szintén császár+egy hasi műtét egybekötve, majd begyulladt a heg, antibiotikum, fejfájás, begyulladt mell, magas láz. Nem kértem senkitől semmit. 2.baba, kemény vagyok, megoldom. Ferjem egy hetet tudott itthon maradni utána este 7-8 volt mire hazaért. Anyós mindent megígért, jön babázni, főzni, mit kívánsz kuscsillag, mi legyen a menü? Ez 2x történt meg. Egyik alkalommal sem laktam jól, mivel enni alig bírtam a műtétek miatt ő pedig televágta chilivel a pörköltet! 😡 Szülés előtt alaposan minden ki lett takarítva, olyan mocsok fogadott a konyhában mikor kimentem egy pohár vízért, hogy sírva fakadtam. A fűszertartók zsíros véres maszatos kézzel összefogdosva, a konyha szekrény ajtón folyt a trutyi, itt bontott szét egy csirkét, a májcafatokat mikor megláttam a csempén totál szétcsúsztam. Akkor este mondtam férjemnek hogy neeeeem! Egy tányér kaja (amiből nem istudok enni) nekem 2het takarítást jelent. Azért volt nagy tajarítas szülés előtt h az első hetekben ne kelljen ezzel foglalkozni most meg ott tartok, hogy soha nem volt ilyen retek nálunk. Szóval mondtuk h van kajank nem kell jonni főzni, vagy ha akar hozzon otthonról. (Abból sem szívesen eszek, tudván hogy mi retek van nála) Na szóval az unoka iránti lelkesedés erre a 2aljalomra le is korlátozódott. El kell érte menni háta kell vinni. Egyszer ferjem nem tudott elmenni, megvolt a nagy veszekedés hogy mit képzel magáról kötelessége érte menni nert ő az anyja! Felhívtam h ne veszekedjenek már. A végén megkaptam h én testem tönkre a Fiat mert egy selejt vagyok még szülni sem vagyok képes! Ugye nem kell reszleteznem, hogy milyen hangon közöltem vele, hogy ide a lábat be ne tegye mert az ajtóval csapom hazáig! Ezt szó szerint vedd!

Summa: nem veled van a baj, nem vartal volna sokat, hisz ő ajánlotta fel, te csak bíztal benne és szamitottal rá. Ez egy normális emberi reakció. Ő ellenben a szabit kivette és minden más fontosabb volt neki mint az amit ígért.