Miért mindig a nők ápolják a párjuk anyósát, apósát, a nők miért érzik ezt kötelességnek, meg fog változni ez a tendencia a közeljövőben,?

Őszintén? Ápolgatná a kis f..szom másnak a családtagját, főleg ha egy büdös bunkó!

"A családomban is az unokatesóm kötelességének érezte, hogy pelenkázza, ellássa azt az anyósát munka mellett, holott egy csomószor leköpte őt, hozzávágta a kaját, meg elhordta mindennek" - na az ilyennek a fejére húznám a szaros pelenkát, az tuti.

Anyukámat ápolnám, remélem, nem lesz rá szükség. Mást nem!

Kedves Kérdező!

Bár nem ismerem a nagymamáját az unokatestvérednek, de valószínűleg nem azért köpködi mert ő direkt csinálja, hanem ott már agyérelmeszedés, egyéb öregkori problémák miatt is előfordulhat.Nagy türelem kell a segítő családtagnak, és ezt mint mindenki tudja, nem mindig sikerül, idő kell míg megtanulja az ember kezelni a segítségre szoruló beteg családtagja viselkedését, amit nagy többségébe nem direkt csinál, lehet 5 perc után már nem is emlékszik rá vagy azon pityereg később titokban, hogy köpködött. Hidd el nagyanyáink, nagyapáink többet lóti-futiztak mint mi, nekik meg kellett küzdeniük a kevesebb aktív környezettel. Ez is okozhat fusztrációt az emberbe. Valószínűleg fiatalon egy cuki aranyos hölgy lehetett, aki felnevelte az unokatestvéred szüleit, pelenkázta, és esetleg elviselte a szülők kisgyerekkori hisztijeit, és esetlegesen a kicsi kezük dádáját is szépen helyre tette, ami után a pityeregtek az akkor pici szülei. Bár nem ismerem a családi háttered. Nem igazán értem a kérdésed, hogy neked miért probléma, hogy az unokatestvéred lelkiismeretes, és miért probléma, ha a fiatal nemzedék is szintén lelkiismeretes.

Én olvastam itt, hogy van olyan egyedülálló férfi aki a beteg édesapját ápolta, és ő tudatosan később keresett magának társat, mert valószínűleg ugyanez a kérdés megfogalmazódott benne, csak nem a te oldaladról, hanem a hölgy oldaláról, hogy valószínűleg így nem fogadná el egyetlen nő sem.

A család azért van, hogy segítsünk egymásnak és azért mert szeretetből jött létre, ahol igazán család a család, bár ettől függetlenül lehetnek nehéz helyzetek ezt értsd úgy, hogy nézeteltérések, betegségből adódó morcosságok,csúnya beszéd, vagy egyéb dolgok, amit minden embernek bizonyára nehéz kezelni, de aki nemcsak az orráig néz, hanem körbe is, és oda-vissza, itt múltbeli dolgokra értem, annak csak azt tudom mondani, hogy tisztelet és becsület, és valószínűleg dagad a melle a büszkeségtől, hogy bizony ő is a család része. Ezt most értsd jól, és ne félreérthetően. Valószínűleg, akik nem hagyják cserben a családtagjaikat nekik dagad a melle a büszkeségtől, hogy a család mellett lehet és a család része lehet.

Igen bizonyos helyzetek lehet elbizonytalanítják az embert, és próbál az ember hátrébb lépni, és eltávolodni ha nem ért valamit, de ha igazán a lelke mélyére néz, akkor belátja, hogy ő érte is ugyanezt megtették.

Sőt van aki úgy csinálja, hogy nehogy bárki is észre vegye, hogy segít, és úgy tesz, mintha észre se venné a másik hiszijét, bunkóságát, köpködését, csak mert tudja, hogy valójában nem önszántából lett ilyen amilyen.

Ilyenkor körbenéz az ember, visszamegy és segít.

Egyébként láttam én már fiatal egyedülálló gyerekeket segíteni a nagyszüleiknek is, úgy, hogy együtt is élnek, és mindegyik önszántából döntött így, nem azért mert bárki is kényszerítette volna, és látszik, hogy szeretik is a nagyszüleiket. De ugyanígy vannak olyanok akik a szüleiknek segítenek és velük élnek.

Én csak azt nem értem, hogy miért az van jobban megbecsülve, aki sznob, bunkó, vagy már egy házat, kocsit és munkát birtokol, úgy, hogy lesz.rja a szüleit, akik valójában szeretettel nevelték fel.

Amit meg te írsz továbbá, hogy képzeld el van olyan család ahol az apa van gyesen, és nem tudom honnan veszed ezt, hogy minden pasi lusta a saját gyerekének a hátsóját kitörölni.

De most őszintén ha az apa keres kb. több száz ezret, és az anya max. 80-at keresne akkor szerinted miért nem az apa marad otthon?

Hidd el többen vannak akik a kérdésedet megcáfolnák.

Off. Kedves 12es válaszoló! A válaszod egy része teljesen értelmetlen,hisz a kérdező unokatesója nem s nagymamàját ápolta,hanem az anyósát.

On. Én apoltam a nagymamàmat és az alkoholista,majd rákos apàmat is. Nem fogom az anyósomat ápolni,van egy lánya is a férjem mellett,megoldják majd.

Az mindegy, hogy ki mit vár el és miért. Az a lényeg, hogy TE mit kezdesz a saját életeddel. Nem kötelességed se más, se a saját szüleidet ápolni, hiszen sokkal hatalmasabb teher ez, mint egy gyerek felnevelése, hidd el. Nem egy idősotthonban dolgozó embertől hallottam, hogy komolyan nem bírnak, nem tudnak tenni semmit az idős beteg családtagoktól. Egy munkahelyet emiatt otthagyni baromság, esetleg annak éri meg, akinek alapból nincs jó munkája, és ugyanannyiba kerülne egy otthon, vagy még többe, mint a fizetése. De aki lelkileg nem bírja, azt is megértem. Egy idős nagyon beteg ember rosszabb, mint egy gyerek, csak rá még nem is szólhatsz, mert nem alakítható, nem nevelhető, és csak a szülőd, így tisztelni kellene.

Persze, szép dolog ez a mondjuk le önmagunkról dolog, de már nekem is mondták a szüleim, hogy mennek otthonba (maguktól), szóval ne aggódjak ilyeneken, mert ők nem fognak más nyakán maradni.

Anyám jobban keresett, többet dolgozott, mint apám, mégis elvárás volt, hogy ő ápolgassa, kísérgesse apám egyik mentálisan is beteg rokonát. Az egészsége ment rá. Tőlem is elvárták, hogy én is látogassam, szinte gyerekként, miközben folyamatosan borzalmas dolgokat mondott nekem ez a rokon, traumatikus volt minden egyes látogatás, anyámat folyamatosan szidta, rettentően beteg dolgai voltak. Öcsémtől nem várták el.

Most egy otthonban van és eszem ágában sincsen meglátogatni. Lehet lepontozni sértetten. Általában azok szoktak nagy hanggal kioktatni ilyen témában, akiknek soha nem volt személyes tapasztalatuk ezen a téren. Kényelmes dolog mindent a "bele van kódolva" dologgal elintézni.

Évezredekig a nők tartották össze a családot, ők nevelték a gyerekeket, gondoskodtak az idősekről stb. Az utóbbi évtizedekben kezdtek el úgy igazán dolgozni a nők és szerintem azóta nem fair, hogy még mindig minden a mi nyakunkba szakadna. Viszont ki kell nyitni a szánkat és szólni, ha nem tetszik.

Mi pl a párommal minden házimunkát közösen viszünk. Az anyja pedig nem erre nevelte, de beszéltünk róla és megértette, hogy igazam van, én is dolgozok, fáradt vagyok, nem fair, hogy mindkettőbkre csak én főzzek, takarítsak stb.

De sok nőnek megfelel ez a helyzet és nem is engedik a teendők közelébe a férfiakat. Pl sok ismerősöm nem is hagyja, hogy a férje cseréljen pelenkát vagy egyedül legyen a gyerekkel.

Szerintem ugyanez van az ápolásnál is. Lenne döntési lehetőségük, de ők vállalják és nem adják másnak a feladatot.

Az off-nak nevezett vagyok! :)

Ne hari de félreolvastam a lóti-futi után!

Javítva az anyósát. A kérdező nem írja a körülményeket, de én is tudok olyat aki igenis segített az anyósának is, mert szerette. Képzeld vannak ilyenek akik önszántukból segítenek, és nem kényszeríti őket senki. Ha neked értelmetlen az amit írtam, arról én nem tehetek, nem is kell mindenkinek értenie, neked sem kell érteni. Szerintem amit ott írt, az valami betegségből adódóan viselkedhetett így.

Nekem is meséltek már több mindent.

Ahol meg egyformán keresnek,mivel írt ilyet is a kérdező, ott szerintem leginkább azt mérlegelik, hogy melyikük nem pánikol be , ha netalántán a gyerek beteg lenne, vagy azt is mérlegelik, hogy egy csecsemőnek elsődlegesen az anya az első és egyetlen világa, míg nem érzékeli maga körül a világot teljesen.

Amúgy meg ha a gyerek nagyon anyas, akkor milyen lenne már ha a gyerek arra sétálna nagymamával, ahol anyuka fog dolgozni a jövőben és a gyerek meglátná anyukát az ajtóban és állásinterjú előtt gyorsan beszaladna a gyerek hozzá, majdnem bőgve, és annyira, hogy megszólalni se tud a blokktól, nem értve, hogy hova viszik és hova megy anyu, és kik ezek az emberek körülötte vele mi lesz?

Egy anyas pár éves kisgyereknek ez így necc szerintem. Azon se csodálkoznék, hogy nagyszájú kisgyerek még vissza is követelné az anyukáját a csúnya néniktől és bácsiktól. Bár ezen egy jó szándékú munkáltató inkább mosolyogna, mint csúnyán nézne.

Én nem hagynám egyedül a gyerekem, inkább vele lennék, és manapság már otthon is több lehetősége van az embernek. Igazából mindenki kialakítja a saját életterét.

Én szabadabban oldanám ezt a problémát.

De a kérdésre válaszolva, ilyenkor valószínűleg mérlegelik a szülők, hogy jobb. Az apa is ilyenkor szerintem az anyát is félti, mert ugye szülés után azért regenerálódni kell, és nem mellesleg, a terhek megosztása természetes kinél így kinél úgy. Nem hinném, hogy apuka a nedves Wc-papírtól és a pelustól félne, inkább azt tudom elképzelni, hogy úgy látják így a jobb.

Ja és nem vagyunk műszaki termékek kedves offoló! :D

Nekem az off gomb amúgy is kikapcsolódást jelentene. :D

Relaxing, túra, aktív pihizés! :) Ha már mindenáron a gombokkal jössz! :D