Miért mindig a nők ápolják a párjuk anyósát, apósát, a nők miért érzik ezt kötelességnek, meg fog változni ez a tendencia a közeljövőben,?

Mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy érez, de személy szerint én nem adnám a szüleimet öregek otthonába. Mondta már nekem is apám még fiatalon, hogy ő nem akar senki terhére lenni, én meg lehurrogtam és mondtam neki, hogy ne mondjon hülyeséget.

Nyilván idő míg ilyen helyzetbe az ember megtanulja kezelni a helyzetet, de semmi pénzért se, inkább online tanulnék egészségügyi tanfolyamot, csak hogy tudjak nekik segíteni, és nem azért mert ilyen pályán akarnék dolgozni, hanem hogy segíteni tudjak nekik. Ha szerencsém van lesznek majd ilyen jó ismerőseim akiktől alkalomadtán tudok tanácsot vagy segítséget kérni. Az injekció beadasat is megtanultam műtét után,amit hosszabb ideig kellett adnom anyukámnak és bár féltem tőle nagyon, mert féltem hogy bendzsa leszek és fájni fog neki, de a szülőm mondta, hogy úgy adtam be az injekciós kezelés alatt, hogy egyszer sem vette észre és nem fájt neki. Aminek nagyon örültem, és én magam is meglepődtem rajta. És ez nem lemondás, hanem természetes érzés mivel bár nem gyerekek, de a szüleim, akik szintén ápoltak, mikor én voltam sz.rba felnőtten, nem fogom cserben hagyni őket még akkor sem mikor nekem lesz családom. És ha anyósnak vagy apósnak kell segíteni, akkor majd nekik is segítek. A mi családunkba is volt ilyen, hogy segítettek nagybátyámnak az egyik menye, mikor nagynéném nagyon beteg volt, mert a lányon érződött, mikor nálunk voltak, hogy szereti az apósát és anyósát.

Én amúgy is úgy alakítom az életem, hogy szabadon tudjak majd bármit tenni a jövőbe. És szerintem igenis meg lehet tanulni, hogy egy idő után könnyedén, és egyszerűen egyensúlyozza az ember a helyzetet, úgy, hogy ez önmagának sem okoz gondot. De a mi családunkba ez már gyerekkorunkban így volt a természetes, nagyszülő, és ha kellett a szüleim is mentek mikor az egyik nagybátyámnak segíteni kellett, ők ugrottak, és nem kényszerből, hanem ez volt nekik is a természetes. És akkor is ment volna anyukám segíteni, mikor nagynénémet kellett ápolnia nagybátyámnak, csak akkor én is beteg voltam. És ez a helyzet megint csak olyan helyzet, hogy a házastárs családjának a testvérének a felesége.

Én nem tudnám elviselni hogy a szüleim egy öregek otthonába legyenek lepakolva mint valami csomag, amire már nincs szüksége a gyereknek. Nem! Inkább nálam legyenek mint ott, hiszen ők is ugyanígy megtettek minden tőlük telhetőt, nemcsak értünk, de a tágabb család tagjaiért is.

De mint írtam és bár tudom, vannak itt akik ezt értelmetlennek gondolják, de hát nem vagyunk egyformák, én úgy gondolom, hogy nem értelmetlen, hanem természetes, hogy a gyerek gondoskodik a szüleiről mikor majd szükségük lesz rá.

Na megyek kikapcsolódni!

"Ahogy a gyerekeddel bántál, ő úgy fog bánni veled."

Ez igaz, viszont az is igaz, hogy a gyereked úgy fog bánni veled, ahogy te bántál az idős, beteg hozzátartozóiddal, hiszen ezt látta, ezt tanulta tőled, szabaduljunk meg az öregektől, mert csak terhünkre vannak.