Ha úgy adódna a helyzet, kivel élnél inkább együtt: saját szüleiddel vagy párod szüleivel?

A saját szüleimnél. A párom szüleit gyűlölöm.

Egy pohár csapvizet ittam náluk egyszer és még azt is rám kiabálták. Mintha folyékony arany lett volna az a víz.

100 Forintért a kutyát megb.sznák. Nagyon undorító ellenszenves emberek.

Ha nekünk kellene őket vendégül látni, akkor inkább szakítanék a párommal. Nem viselném el őket.

Házfelújításnál mi addig albérletben laktunk.

Nyilván olcsóbb lett volna a szüleimnél, de a feleségem ilyen irányú kérését tiszteletben tartottam.

Fordított esetben (ha az ő szüleivel egy városban laktunk volna) és belementem volna pár hónapig, hogy a szüleinél lakjunk, de mondjuk egy éven át semmiképp.

A szüleink ittalvós vendégségbe nem jönnek, mert nekik sem kényelmes máshol aludni. Egyedül akkor laknának nálunk, ha állapotuk miatt ápolást igényelnének. De hát mi is dolgozunk, szóval akkor se nagyon tudnánk a nap nagy részében velük foglalkozni.

Alapból közösen vettünk házat 16,5 évvel ezelőtt anyósomékkal. Azóta sajnos már csak anyósom él, remélem minél tovább.

Anyámmal és nevelőapámmal akkor sem laknék együtt, ha fizetnének érte.

Mivel a férjem jól kijön a szüleimmel, és csak ez a két opció létezne (másik szülők), akkor egyértelműen a sajátom. Engem anyós froclizott nem egyszer a semmiért, anyámékkal semmi baj hálistennek se nekem, se a férjemnek. Jófejek minden hátsó szándék nélkül. Utolsó mondatod alapján gondolom, hogy elméleti a kérdésed.

De még mindig az a legfőbb véleményem, hogy felnőttként és családként a saját otthon a legjobb. Átmenetileg bármelyiket ki lehet bírni, ha csak 1-2 hétről van szó.

Írok neked valamit: a házunkat úgy újítottuk fel, hogy dolgoztunk mindketten, oda-vissza az út 2 óra, az udvaron mostam pléhkádban, vagy minek hívják, stb., mégis megoldottuk költözés nélkül. Azért hagytam utoljára ezt, mert soha-soha többet ilyenbe nem vágnék bele.

Saját szüleim elváltak. Anyámnak uj parja van, velük nem laknék. Apámmal szívesen bármikor.

Párom szüleivel jó a kapcsolatom, ha megyünk látogatni őket, mindig ott alszunk. Ha ök jönnek, nálunk alszanak. Velük is szivesen laknék.

Otthon maradnák és úgy újítom fel. Most is így lesz. Tavaszon fel szeretnénk újítani, de azért nem fogok elcuccolni. Maradok itthon és kész. Majd addig a felfordulásban megoldjuk a dolgokat.

De ha már választani kell, akkor a saját szüleimmel. Nem elfogultságból, hanem mert ők felajánlanák! Esetleg apósomékhoz, de mivel apósom sem örül az állatnak odabent, így annyira szívesen hozzájuk sem mennék. De az anyósomék akkor sem ajánlották fel vakításból sem (nem mentünk volna hozzájuk, bizonyos okokból), hogy mehetünk hozzájuk ha máshova nem sikerül, amikor eladták az albit amiben laktunk és a cicánk miatt más albiba nem tudtunk elmenni. Így hitelre sebtiben vettünk egy lakást... Később akartunk venni, de a kényszer miatt előbbre hoztuk. Nem dobom ki a cicámat, akit úgy fogadtam be, mert szegény egyedül piciként kint volt a hidegben télen. Nem ajánlják fel, mert nem szeretnek engem és a fia sem fontos igazán és amikor náluk laktunk, elküldtek minket onnan rögtön amikor egyszer kiálltam magamért. Szóval inkább maradok otthon a kupiban amíg kész nem lesz... S akkor senkinél abszolút nem is zavarkodunk senkinek.