Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » A szüleim még mindig együtt,...

Ravel kérdése:

A szüleim még mindig együtt, de a helyzet már kikészít. Mit tehetek? /Többi lent/ SŰRGŐS

Figyelt kérdés
A szüleim élő példái annak, hogy bennragadtak egy olyan kapcsolatban amiben nem kellett volna. Egyikük sem iszik, vagy csalta a másikat, de amennyire emlékszem sose jöttek ki igazán. Hogy miért maradtak együtt? Nem tudom biztosan. Régimódibbak mint egy átlag magyar szülő. Talán a 'család' miatt. Én mind a kettejüket szeretem, mint egy gyerek a szüleit, de szoros, bensőséges érzelmi kapcsolatom egyikükkel sincs. Sok mindent kaptam tőlük a nevelésük által, pl racionális életfelfogást, megtanítottak bánni a pénzzel, mindig tudtam, hogy szeretnek, bár ezt sajnos nem tudták kifejezni felém így inkább csak a tudat volt; de a jelenlegi helyzetet már nem bírom elviselni. Már nem is veszekednek, egyszerűen csak nem szólnak egymáshoz és alig maradnak meg egy helyiségben együtt. Már elmúltam 20 éves de egy évem még hátra van a suliból, én nem tudok innen elmenni, ilyen viszonyok mellett viszont én is csak egy érzelmi roncs leszek. Anyu már csak folyamatosan sír, apu elvonul és magába folytja az érzéseit. A feszültséget vágni lehet itthon. A kommunikáció sose ment nekik igazán, és számomra világos, hogy már olyan ponton vannak ahonnan nincs visszaút. A kérdésem annyi, hogy van-e nekem jogom gyerekükként beleszólni ebbe a kérdésbe? Eléjük állhatok-e azzal, hogy a jelenlegi helyzet nagyon megvisel engem, és tudom, hogy az egyetlen út köztük a válás/különköltözés lehet, mindezt azzal a tudattal, hogy egyikük sem az a típus aki újraházasodna, vagy párt találna, illetve képes lenne újra megtalálni a boldogságát az életben. Ezt onnan veszem, hogy már mindketten megkeseredtek, anyu csak a régi szép időkön mereng amikor aput még nem ismerte (de már nem érzek benne elég erőt, hogy a rosszból újra jót csináljon). Aput felőrölte a gyári munka és még ki tudja mi, hiszen sose fejezi ki pontosan az érzéseit. Tehát, van-e nekem jogom beleszólni ebbe? Vagy ha eddig együtt maradtak az annak a jele, hogy nincs erejük/bátorságuk újrakezdeni. És persze, akkor még ott van a közös kertes ház, ami az életük munkája...

2013. szept. 28. 12:05
 1/7 anonim ***** válasza:
57%
Van jogod beleszólni, elvégre a te szüleid. Próbálj négyszemközt beszélni mindkettőjükkel.
2013. szept. 28. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Az oké, hogy az én szüleim, de a van-e jogom kérdést úgy értettem, hogy mindazzal a tudattal, hogy mi lesz a következménye annak ha én 'buzdítom' őket cselekvésre. Továbbá gondolom van rá okuk, hogy nem tették, csak én nem ismerem őket.

Az meg hogy beszéljek velük nem sok jóra vezetett eddig sem. Valószínűleg most azért nem szólak egymáshoz mivel korábban említettem nekik, hogy nem tudnak két normális szót váltani egymással... ez lett az eredménye.

Tudom, hogy ez egy patthelyzet - de kiírtam, hátha valaki feldob valamit amire még nem gondoltam, vagy esetleg erre téved valaki aki hasonló helyzetben van/volt.

2013. szept. 28. 17:20
 3/7 anonim ***** válasza:
Nézd,az nem a te sarad,hogy nem szólnak egymáshoz,és nem rajtad múlik,elválnak-e,hiszen mindez az ő döntésük.Ők döntöttek úgy,hogy látszatházasságban maradnak,lelkileg magányosan,elhidegülve egymástól.Beszélhetnél ugyan velük szépen vagy bárhogy,nem lenne eredménye,mert ők maguk nem mernek vagy nem akarnak lépni valamiért,és ezen te nem fogsz tudni változtatni.Ami tehetsz,hogy kibírod azt az egy évet,elmész dolgozni,és ha úgy látod jónak,önálló életet kezdesz.
2013. szept. 30. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
34%

"Eléjük állhatok-e azzal, hogy a jelenlegi helyzet nagyon megvisel engem, és tudom, hogy az egyetlen út köztük a válás/különköltözés lehet, mindezt azzal a tudattal, hogy egyikük sem az a típus aki újraházasodna, vagy párt találna, illetve képes lenne újra megtalálni a boldogságát az életben."


Mi vagy te josno? Vagy kepzett pszichologus? Szerintem nincs jogod beelszólni. Elmondhatod, hogy teged hogyan erint, de nincs jogod tanacsot adni a jovore vonatkozoan, hogy mit es hogyan csinaljanak.


Egy hazassag tobb trauman megy keresztul. Az csak az amerikai filmekben van, hogy mindig minden korulmenyek kozott boldognak kell lenni. Habar a boldogsag fogalmat meg csak definialni sem tudjak...

"

Szerelem, összetartozás, holtomiglan-holtodiglan. Így indul (szinte) minden házasság.


A statisztikai adatok szerint mégis több mint a fele válással végződik. És nem feltétlenül azért, mert elmúlik a szerelem, mert elhal a láng és kihűl a szenvedély. Ahogyan életünk korszakokra és ciklusokra osztható, ugyanúgy két ember kapcsolatában is jól azonosíthatóak azok a pontok, melyek adott esetben válsághelyzetet, krízist idézhetnek elő.


Valójában minden olyan helyzet, amely változást hoz, mélyen érinti a párkapcsolatot és magában rejti a konfliktusok és feszültségek lehetőségét:

- összeköltözés, kezdeti összecsiszolódás

- házasságkötés

- kapcsolat a szülőkkel, konfliktushelyzet

- egzisztenciateremtés

- költözés, lakóhelyváltoztatás

- karrierépítés, munkahelyváltás

- a család bővülése, gyermekszületés - hormonváltozások a terhesség, szoptatás idején

- az anya otthon maradása illetve visszatérése a munkába

- gyermekneveléssel kapcsolatos nézetek

- kamaszkori sajátosságok, nehézségek kezelése

- a gyermek/ek kirepülése

- időskorú szülők gondozása, ellátása

- kiürült házasság, ellaposodott érzelmek

- hűtlenség, megcsalás

- klimaktérium, változókor, hormonváltozások mind női, mind férfi oldalról

- kapuzárási pánik

- nyugdíjba vonulás

- betegségek, veszteségek.

"

[link]


En abban gondolkodnek, hogy hogyan tudok segiteni megszuntetni a feszultseget kettojuk kozott. (Az en szemelyes megerzesem meg az, hogy Anyud szerelmes lett...)

2013. szept. 30. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

14:28-as

Köszönöm a bíztatást, én is hasonlóra jutottam.

A nehézséget inkább az okozza:

a) tartok tőle, hogy miattam maradtak együtt, /legalábbis ez lehet a fő ok/ és ezzel a tudattal nehéz megbirkózni így, hogy látom, hogy milyen rossz a helyzet kettejük között.

b) mivel anyu sokat sír, ezért én vigasztalom, (tudom hogy nem lenne 'kötelességem' de emellett nem hiszem, hogy sok gyerek szó nélkül elmenne) - ez pedig az én energiáimat is rendesen leszívja. Nehezen tudok bármi másra koncentrálni.

Ahogy írtam, tudom, hogy ez egy patthelyzet, talán ez is segít valamit ha írok róla. Mindenesetre köszönöm a választ.

--------------------

14:35-ös

Nem tanácsot akarok nekik adni, hanem mivel kommunikáció halott ügy köztük így tudom, hogy megoldani nem tudnák a problémát - ehhez nem kell jóstehetség!

Továbbá nem az volt a kérdés, hogy mi okozHAT problémát...

A probléma adott, én max a feszültséget tudom csökkenteni, a bejegyzés azért született mert már engem is nagyon megvisel a helyzet.

A 'személyes véleményedet' meg inkább nem is kommentálom.

2013. szept. 30. 15:06
 6/7 anonim ***** válasza:

Te helyzeted jóval szebb mint ami enyém volt.

Szerintem is azért maradtak együtt mert Te nekik ott vagy s vállalják a következményt, de lehet anyagi háttere is, hiszen manapság egy pár kettő keresetből is szegényesen tudna élni magyarországon. Szóval függenek egymástól.

Én a helyedbe leülnék velük egy nyugisabb napon s fényt derítenék, mi az oka az együttlétükre, s kössed ki az elején a tiszteletedet de kérd, hogy hallgassanak végig.

Értessed meg velük, hogy elég nagy vagy s szeretnél tisztában lenni dolgokkal.


Ha anyagi miatt maradtak, azt megérted szerintem.

Ha miattad, akkor kezdheted elmondani nekik, hogy nyomás nehezedik rád s legalább csak az utolsó iskola évedbe probálják ezt ne előtted csinálni ha csinálják is...

Szerintem ha tényleg fontos vagy számukra, akkor felfogják s megértik. Bele fognak menni ha te javadat előrébb helyezik, mert a GYERMEKÜK vagy.

El kell mondani, mert ha így nem bírod a nyomásg akkor vizsga időszakba nehezebb lesz.

S ha kész a suli kiléphetsz a stressz alól, a magad lábára állva.

Nekem pl elválltak szüleim...anyám 3.párjával van... Ide oda költöztem...anyám apám maguknak való emberek... Anyám 2.élettársa megnyomorította a gyerekkorom... 14évesen apámhoz mehettem mert volt jogom dönteni...de ott se kaptam szeretetet/figyelmet... ottani húgom segge ki volt már polírozva a szülők nyalásától...anyám elvált 2.élettársától s külön költözött egy édes tesómmal s másik kettő féltesómmal...s magához vett, abban a hitben mentem "talán lesz szeretet stb" ...mind hazug szavak... Elmúltam 20 s már nem kellettem, mer nem járt utánam kess...s eközbe mikor eljöttem apámtól rá fél évre a szobámat megszüntették s nagyobbitották polír valagú huginak a szobáját... Jelenleg párommal újra kinti melót tervezzük, de most kinn is maradunk s hátra hagyunk mindenkit.

Én az ősöket leültettem s megmondtam hogy érzek s felejtsenek el.

Szóval örülj s becsüld a szüleid, főleg ha érted tették.

Nekem anno suli 9-12 ó/nap s pszicháterhez jártam, hogy épp elméjű maradjak a sok barom közt.

22-Nő

2015. dec. 18. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Határozottnak kell lenned, s meg kell mondani, felnőtt módjára.
2015. dec. 18. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!