Anyósok! Miért nem kedvelitek a menyeteket?

Megint egy provokatív kérdés, aminek az a célja, hogy az anyósokat meg a menyeket szidják a válaszolók.

A kérdés alapján egyböl meg lehet érteni, a kérdezöt miért nem szereti az anyósa, láthatólag minden alkalmat megragad arra, hogy veszekedést generáljon.

Én anyós vagyok, szeretem a menyeimet, ök is engem, szeretem a vejeimet is és viszont.

Az elsö anyóssammal igen jó viszonyban voltunk, nagyon szerettük egymást, a második viszont mindenbe belekötött, öt amennyire lehetet kerültem.

Én anyós vagyok. Imádtam a menyem, a 2.lányomként tekintettem rá. Ha jöttek örültem, nem telepedtem rájuk, nem jártam a nyakukra csak ha szóltak, hogy segítség kell.

Tavaly év végén hallottam vissza, hogy a menyem egy közösségi oldalon pocskondiáz, hogy én nem várom őket szeretettel, bezzeg az ő anyja. A "nem várom szeretettel" azt jelenti, hogy sokszor munkából esek haza, ők meg egyszer csak beállítanak és nincs kaja. Mert fél órával a hazaérkezésem után nem álltam neki rögtön főzni. :D

Ebből kerekedett egy nagy vita, azóta megbeszéltük és "szent a béke", de egy nyilvános szarakodás után (aminek valóságalapja sem volt) már nem tudok rá úgy nézni. Elvagyunk, megbeszéljük a kötelező dolgokat, de nem bízom benne, nem akarok ilyen embert közel engedni magamhoz. Pláne, hogy amikor meg nálunk volt, akkor a saját családját ócsárolta.

Röviden és tömören ennyi.

Az en anyos jeloltem azert szeret mert a fia szeret es rendes vagyok. Azt nem szereti hogy tavolsagtarto vagyok es mindig sietek el onnan. Nem szereti hogy nem meselek magamrol. Nem szereti hogy stresszelek es sokat sirok. Nem szereti hogy mindenre annyit mondok: aha.

Szereti bennem hogy illedelmes vagyok alapbol. Szereti haa fia jol erzi magat velem ezert engem is szeret. Nem szereti hogy nincs kozos program mert kettesben megyunk parommal.

#8 nem :) csak kepes vagyok felfogni egy amugy egyszeru kerdest, ami- hozzad hasonloan, egyeseknek nem megy.

Ha direkt Anyosokhoz szol a kerdes, akkor miert olyan nehez kibirni, hogy ne pofazz bele?

Nagy "segitseg" a meny szemszogebol irni, ami nem biztos, hogy olyan objektiv!

#14 a te válaszod sem nagy segítség.

"Ha direkt Anyosokhoz szol a kerdes, akkor miert olyan nehez kibirni, hogy ne pofazz bele?"

És neked?

Először is, én nem utálom a menyemet, de van egy-két dolog ami rosszul esik tőle.

Kb. 4-5 hónapig laktak nálunk és utána elköltöztek 1.200 km-re.

Míg itt laktak soha semmiben nem segített, soha meg nem kérdezte, hogy kell-e valamiben is segíteni.

Én és a férjem dolgoztunk, ők ketten itthon voltak egész nap.

Persze, akár a fiam is főzhetett volna, de inkább mindketten megvárták, hogy majd a férjem főz.

Nem hullattunk könnyeket, mikor elmentek és ez az "anyucitól elvették az ő kicsi fiát" ezt butaságnak tartom és hiszem, hogy a fius anyák éppúgy örülnek a gyerekük boldogságának, mint a lányos anyák.

De visszatérve a menyemre, ha pl. ha megkérem a fiamat, hogy nézze meg a telefonomat vagy a számítógépemet, mert nem értek annyira hozzá mint ő, rögtön beszólogat, hogy "mit nem értesz rajta? keress rá neten! stb."

Már nem kérek segítséget tőlük.

Minden nyarat végigdolgozok, hogy legyen minden nekik, savanyúság, lekvár, befőtt. Minden ami üvegbe elrakható elteszem és viszik.

Szívesen adom, de fáj, hogy sokszor kigúnyol, nevet rajtam, mikor pl. egy szót rosszul ejtek ki, még ha meg is érti, akkor is kinevet, hogy "miiii?"

Vagy pl. egy boltban nem igazodok ki, hisz náluk sok minden más.

Évente 2x-3x találkozunk, de még olyan nem volt, hogy ne sértett volna meg annyira, hogy sírtam.

Felfogtam, csak nem érdekelt.

🤷‍♀️ Ahogy téged sem. :D

Mellesleg...köszi de nem esik jól a ne pofázz bele és társai. Normálisan is lehetne kommunikálnuli.🙄 Te lehet pofázol, én beszélgetek, beleszólok, kommentelek...de nem pofázok.

Amúgy elég objektív voltam, nem csak az én szemszögemből mondtam el, hanem amit az anyósom mondott. De mivel ő nem gyakorizik így elmondható hogy tolmácsoltam a szavait.

Azt is megjegyzem hogy másik kommentelővel vitáztál,mielőtt azt mondod, hogy egész nap itt voltam :D