Párom édesanyja egyre kibírhatatlanabb?

A kapcsolat elején nem volt teljesen ilyen, akkor is néha voltak furcsa beszólásai, de azt elengedtem a fülem mellett. Mióta össze költöztünk párommal mindenbe bele akar szólni. Albérletben lakunk, konkrétan mindent meg akar „variálni”. Pl, hogyan főzzek, mossak. Milyen mosószert hazsnáljak, mire költhetek. Megkérdezi mennyit keresek, páromnak majdhogynem teljesen el kell számolnia a fizetésével. (Ezt már nem teszi, itt mindig veszekedés és lelkiismeretfurdalás keltés van... ) Baja van a külsőnkkel. Igazából mindennel. De mindig apró oda-oda szúrással közli ezt. Pl .”Azért elég nagy darabok vagytok minketten, ezért kevés a hely a lakásban” Amikor párom mondta, hogy azért ez már tényleg sok, akkor megsértődött, hogy ő ilyen szabadszájú, és ezt fogadjuk el. Állandóan számon kér mire költök, mit veszek. Hozzáteszem anyagilag teljesen függetlenek vagyunk, többet is keresek mint párom.

Amikor átjön, mindig azzal kezdi , hogy miért ide vagy oda rakunk tárgyakat, hogy mosunk fel, miért nem így takarítunk, mert büdös van. (Nem volt büdös) Az utolsó felmosórongyig leszólta azt, ahogy és amivel takarítom a lakást. Ő akarta mindenáron berendezni a lakást. A hátam mögött hívogatja a tulajt, hogy milyen lelakott a lakás, mit cseréljenek ki.. Ezt a tulajdonos közölte velem, nem tudtam róla. Párom erről is szólt neki, és persze megsértődött mert ő jót akart...

Saját lakásra gyűjtünk, de rettegek mi lesz ha megveszzük. Plána ha lesz gyerek is.

Párom lelkileg is instabil, mindig bántják, állandóan beszólnak neki a külseje miatt, nem hagyják érvényesülni. Mindig azt mondják ha valamibe belekezd, hogy ő azt úgysem tudja, legyen ez szerelés vagy bármilyen projekt. Állandó megfelelési kényszer alakult ki nála, mindig boldogan felhívja a szüleit, ha valami sikerült, aztán persze ők jól leszólják valami más miatt ami kevésbé lett jó...

Gyomorideggel megyek át hozzájuk, és előre készülök, hogy jó pofát vágjak ahhoz, hogy ha beszól.

Eddig nem szóltam vissza, úgy voltam vele, majd párom elintézi. De egyre sértőbb, és nagyon mélyen „turkál” a pénztárcámban.

Páromnak állandóan ételt küld. De csak egy személyre. Ha főz valamit, ír egy üzenetet, hogy nem kell főznöm, ő majd küld neki kaját (Mintha én fényen élnék).

Mit lehet ezzel kezdeni? Ha kedvesen mondjuk, hogy már sok, akkor megsértődik, hogy ő csak jót akar. El vagyok keseredve. Párom mellettem áll, és látom ,hogy ezek neki is rosszul esnek.