Egyszerűen nem tudom elviselni a párom apját, pedig még csak egy éve ismerem, de kibírhatatlan ember, mások hogy kezelik az ilyen helyzetet?

Teljesen kiborultam ebben a 2 napban, semmi karácsonyi hangulatom nem.volt, végig az járt a fejemben, hogy már csak ennyi meg ennyi percet kell kibírnom. Nem tudok jobb szót rá, de a párom apja egy faragatlan tuskó. Nem találkozom velük gyakran, mert más városban élnek, de komolyan mondom, miatta nincs kedvem sosem hozzájuk menni, mert állandóan mindenki hülye, senki bem tud semmit, ellenben vele, aki mindent tökéletesen tud.

Nyáron rám nyitott a fürdőben, miközben meztelen álltam a kádban, mindent látott, de még azt se mondta, hogy bocs, csak hogy "ja, itt vagy"? Akármilyen gyümölcsöt vagy sütit viszek, az szar, mert nem úgy kell azt termeszteni/csinálni, megkérte a szomszédjuk, hogy a fűre vigyázzanak már lehetőség szerint a házuk előtt, azóta minden egyes alkalommal direkt ráhajt a kocsival, levágtam nyáron a füvet az udvarban, amikor nem voltak otthon, se rosszul vágtam le, mert nem mindegy ám, hogy hogy tolom a fűnyírót, a párom anyukájával úgy beszél, mintha nem is a felesége, hanem a cselédje lenne, azt sem értem, miért vannak együtt, stb.

Meghívtak most karàcsonyra, de borzasztó volt. A vacsora arról szólt, hogy belém akarta erőszakolni a halászlevet, hiába mondtuk neki 5-en, hogy nem szeretem, mert egyszer sokat ettem belőle, nem.is volt 100%-os, kihánytam mindet, azóta nem tudom megenni. Nem értette meg, csak erőszakoskodott, hogy ezt meg kell kóstolni, mert akkor majd megeszem újra.

Az ajándékozásnál meg már konkrétan majdnem elbőgtem magam, valami kis jelképes dolgot akartam csak venni, egyrészt mert tudom, hogy náluk így szokás, másrészt meg tudtam, hogy úgyse jó neki semmi. Na de basszus, hogy ezt meg is mondja?! Még át se adtam, hozzámvágta, hogy az mekkora szar, meg ő utálja amúgy is, de még ha szeretné, akkor is szar. Komolyan, annyira szarul esett...

Nálunk a karácsony arról szól, hogy azt adunk mindenkinek, amit tudunk, hol kisebb, hol nagyobb értékben, és még ha nem is tetszik, amit kapunk, akkor is örülünk neki, mert együtt a család, tudjuk, hogy a másik jó szívvel adja azt, társasozunk, megnézünk egy filmet, nyálas karácsonyi zenék szólnak, stb. De ilyen, hogy valakinek el kezdjük osztani az ajándékát?!

Tudom, hogy így kicsit talán bugyutának tűnhet a leírásom, de a stílus, amiben mindezt nyomja, tényleg kiborító. És rettegeke attól, hoy mi lesz, ha idővel a párom is ilyen lesz?

A párom anyukája egy tündér, de az apjával tényleg nem tudok mit kezdeni.