Párom szülei nem akarják felfogni, hogy a fiuk elköltözne, mit tehetnék?

Kicsivel több, mint 2 éve vagyunk együtt párommal és most költöztem 110 km-re a szülő városomtól. Mindig is szimpatizáltam ezzel a várossal, ahova költöztem, az új munkahely is kellemes, remélem az is marad. A költözés gondolata nem tegnap jutott eszembe, legalább féléve tudtuk, hogy ez most fog bekövetkezni és barátom már akkor elhatározta, hogy jönne velem. Ő szeptemberben kezd az új munkahelyén így augusztus végén költözne fel. Nos, az anyja eléggé ellenzi még most is a költözést, mivel úgy van vele a fia még nem élt külön tőlük, még kollégista se volt sose, hogy kicsit is önállósodjon, és hát mi lesz vele vagy akár velem, mert nekem kell majd kiszolgálnom,mert hogy egyedül szinte nem maradna meg. Tavasszal került először szóba, hogy költözöm és ő is itt keres már munkát, mert velem szeretne jönni, már akkor ezzel jött, hogy "jajj a fiammal nem tudom mi lesz nélkülem...". Először úgy voltunk vele, hogy idővel változik a véleménye, felfogja, hogy a fia kirepül, de ez mostanra se változott. A hétvégén volt családi buli barátoméknál, amire én is elmentem és itt már az is előtérbe került, hogy másfél hónapig alig fogjuk majd egymást látni, nehogy aztán bármelyikünk félre lépjen (rám nézve mondta ezt), aztán a fia meg szégyenszemre visszamondhatja a beígért munkát, mert nem költözne. De ha meg mégis, akkor mire megy majd ott... Barátom és az apja leteremtette, hogy fejezze már be a mártírkodást, nem most lett ez kitalálva,a fia se tizenéves, hogy ne tudjon dönteni mit szeretne. A véleményem után kocsiba ültem és haza jöttem. Barátommal nem keveset beszéltünk az egészről, ő teljesen biztos benne (ezek után főleg), hogy ő is felköltözik, neki is elmondtam, hogy teljesen bízok benne, de zavar az anyja megnyilvánulása. Jól esett, hogy barátom apja kiállt mellettem és barátom mellett, de az anyja nem hagy nyugodni. Zavar és idegesít, hogy gyerekként kezel minket, főleg a barátomat. Ő azért is akar minél messzebbre költözni, hogy ne legyen az anyja közelében, amit nyilván nem mond el neki, de lassan ott tart, hogy idegességében kijön belőle. Nem tudom/tudjuk mit csinálhatnék/csinálhatnánk. Emiatt az egész miatt és a bulin történtek miatt nem tudok nyugodtan aludni, egyszerűen esz az ideg és a düh. Kis megnyugvásként írtam le ezt az egészet, hogy legalább 2 órát tudjak nyugodtan pihenni, meg hátha tud valaki tanácsot adni ilyen leendő "anyóshoz".