Mit gondoltok erről a történetről? (anyuka-nagymama konfliktushelyzet)

"Ezen ventillálok már napok óta."

Amúgy tok jó, amikor valaki idegen szavakat hasznal, ha fogalma nincs a jelentesukrol....

Hát sírok ettől a cikktől.

Komoly filozófiai kérdések vetődtek fel bennem. Vajon akinek nincs gondja az életben, az tényleg akkora tragédiának éli meg az ilyesmit, mint más a valódi életre szóló krizishelyzeteket? Mert engem szoktak azzal vigasztalni, hogy mindenkinek megvan a maga baja, de komolyan ez?!

Remélem csak egy kreált cikk mert nincs épp téma. De jó nagy hp lehet az illető.

Hát, ez kommentáron aluli...

De én csak ehhez annyit fűznék hozzá, hogy még sok "elsőről" le fog maradni ezt a megrázó tragédiát túlélő anyukát, és más sem fakadt ki így.

Ostoba 3,14csa.

Most ha visszagondolok, az én lányom 2 évesen evett először fagyit, amikor májusban anyuéknál volt 3 hétig, hogy végezzek a határidős munkáimmal (vállalkozó vagyok). És emlékszem, apu mesélte, hogy sétáltak hármasban a parkban, és a lányzó is kapott fagyit, fél gombócot tett rá neki a fagyis csaj, úgy kérték.

26 a lányka már, de soha nem jutott eszembe, hogy ettől össze kellett volna omlanom, hogy nem velem ette az első fagyit, te jó ég...