6 és 8 éves lányokat elvinnétek a nagymamájuk temetésére? Vagy jobb ha kihagyják?

Én is 14 éves voltam, amikor először temetésen voltam. De akkor is rossz volt. Félre is vonultam, nem bírtam ott lenni és nézni, hogy mindenki mennyire kivan.

Nem vinném el őket.

Gyerektol fugg. En pl. a 7 eves fiamat elvinnem. Erzekeny, de intelligens kisfiu. Szoktunk a halalrol is beszelgetni, mar evekkel ezelott is.

Akar azt is teheted, kerdezo, hogy oket kerdezed meg, hogyan szeretnek. Ha ugy dontesz, hogy viszed, arra azert ugyelj, hogy ha koporsos temetes lesz, amig le nem csukjak a koporsot, jobb, ha nem latnak bele.

#5

Hidd el pl én is 14 évesen intelligens voltam. Nem ezzel volt a baj hogy nem tudom mi az a halál, vagy hogy ez tényleg végleges és egy jó ember távozott a földről. Fel is dolgoztam, el is fogadtam. Ezzel nincs baj. De mikor már az 50.ember jön oda sírva, hogy "őszinte részvétem" és esetleg még megy a puszilkodás is és már 50 teljesen idegen ember könnyétől nedves a te arcod, nem a legnagyobb élmény. Rendesen undorral tölt el. Nem is ismerem az ottani embereket, de tényleg mintha egymással versenyeznének, hogy ki tud jobban sírni. Ez nem intelligencia kérdése. Az hogy felfudja dolgozni azt hogy meghalt és ez mivel jár az más dolog. Az hogy milyen egy temetés hangulata az már teljesen más. Sok felnőtt ember sem bírja nem hogy egy gyerek.

Igen, vinném, akár kisebbnek is. Sajnos itthon ennek nincs kultúrája (látszik a válaszokból is), a gyerekeket eldugjuk a gyász elől, elvesszük a lehetőséget, hogy a maguk módján búcsúzzanak. Ennek egyenes következménye az otthonba dugott, egyedül elhalálozó idős emberek tömege, mert felnőttként is képtelenek vagyunk szembesülni az elmúlással, halállal, így inkább elbújunk előle.

A nagymamámat nem búcsúztathattam el kiskamaszként ugyanilyen okok miatt ("kicsi vagy még"), pedig a második anyám volt, a mai napig rengeteg frusztráció van bennem emiatt. Pár éve elhunyt a nagypapám is, nála a halálos ágyán is ott voltam, és nem maradt hiányérzetem, el tudtam engedni...