Anyósom miért nem fogadja el hogy nem szeretnék gyereket?

Igazából szerintem nem fogjak fel, jelenleg mekkora erőfeszítést igényel egy gyerekvállalás , már ha lehetséges.

Mi is ugyan így vagyunk, szerettük volna, lassan 30 is leszek, de egyszerűen mikor elértük volna azt a helyzetet, hogy lehet, bejött minden. És azóta merlegeltunk. Innentől hiába szeretnenk érzelmileg, nem éri meg, pláne a lehetséges gyereknek. Kiszámíthatatlan minden, na meg lassan annak örülünk, ha mi ketten ki jövünk. A szüleim anno 80-as években ennyi idosen már hazat építettek , én ehhez sehol se tartok, pedig 18 éves korom óta dolgozom. És ok sem akarjak megérteni. Egyszerűen rengeteget változott a világ, a gazdaság. Egy gyerek ma már luxus, ha nem is nagy kockázat. Meg ha nem is anyagi kérdés lenne, a bölcsődei, óvodai helyzet szörnyű, nem beszélve az iskolákról … ide valóban én is úgy gondolom, nem szabad gyermeket szülni . Magunkat, és a gyerekünket szivatnank vele kvázi .

Értem, hogy unokát akarnak, de inkább leszek ésszerű, mint vállaljak egy ekkora felelősséget stabilitás nélkül . Ok nem eltek ilyen helyzetben, így nem értik meg. Egy mondatba suritve, ennyi a válasz .

Mert vágyik unokára, magánügy.

Egyáltalán miért kellett ezt közölni vele? Ha meg megtettétek, akkor nem kell vele foglalkozni, ez nem a te harcod, a férjedé, ő megtette, hogy kézen fogva távozott veled a veszekedés után, a következményeket neki kell vállalni, ha nem tudja ezt normálisan kezelni, legfeljebb nem lesztek jóban, akár nem is találkoztok többet, van ilyen.