Miért engem okolnak mindenért az anyósomék?

1.valóban nem tud elszakadni tőlük, de mivel nekem soha nem volt szoros kapcsolatom a szüleimmel így nálam kimaradt ez a elszakadásos dolog. És nem tudom,hogy ez neki milyen,nem akarom ráeröltetni sem, de a szülei sem könnyítik meg ezt. És igen valószínüleg,mivel az én szüleim nem szólnak bele semmibe és nem is próbálnának meg irányítani ezért "csinálok a semmiből problémát" mert számomra ez szokatlan.

2.Sajnos nem igazán tudok onfrontálódni és a páromat sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni azzal,hogy "két tűz között legyen az anyja és köztem", Beszélgetni már elbeszélgetett velük,de nem igazán vették komolyan, gyerekként kezelik,akinek szerintük nincs önálló gondolata, azt gondolják amiket mondott nekik azt én adtam a szájába,pedig igazán hagytam,hogy ő maga jöjjön rá,hogy mi is a dolga ilyenkor.

4.7.

Eddig nem voltak ilyen problémák, mikor összeköltöztünk,ment egy kis sírás az anyukája és a mamája részéről,de akkor is normálisak voltak velem és egyáltalán,nem tűntek ennyire ragaszkodóknak. Aztán kb tavaly robbant a bomba,mikor egy vasárnap éppen az ebédet akartuk csinálni és hivta a mamája,hogy hát annyit odafőzött,hogy menjünk hozzá enni,ne kezdjünk el főzni,persze ne mondjunk nemet,mert akkor megsértődik. El is mentünk hozzá enni, még megvárta mosolyogva míg megettem az ebédet,majd szószerint rámtámadt,hogy miért nem főztem ma az unokájának ebédet, miért neki kell minket megetetni. Nem értve a dolgot,közölve vele,hogyhát ő maga kérte,hogy jöjjünk, mikor főztünk volna, észérvek és a hülyeség netovábbja nélkül,inkább kimentem tőle,mikor is megragadott és kijött belőle,szerintem az elmúlt 3 év gyűlölete. Onnantól nem mentem a drága mamához, de persze az egész család a mamát sajnálta,hogy szegénynek kell főznie,hogy mi enni tudjunk. Most már mindenki csendben van, de nem hinném,hogy ez a megoldás,hogy jópofizunk,mikor meg amúgy nem szeretnek,mert "elvettem tőlük a fiúkat"