Elegem van már,hogy mindenért engem hibáztatnak a szüleim,mit tudnék tenni?

Pl akármilyen gond, konfliktus történik velem engem hibáztatnak mindenert, mintahogy a testvérem is.

Pl múltkor egy gyerek kötekedett velem, elkezdett rúgdosni,többször is szóltam neki haggyon békén,de nem állt le és ugyanúgy rúgdosott tovább. Ahogy megakart engem rúgni én elkaptam a lábát és kirúgtam neki,ő ideges lett,nekem akart jönni,de a többiek lefogták.

Ezt otthon elmeséltem és engem b*sztak le,hogy miért rúgtam ki a lábát...hát könyörgöm,ha piszkál valaki és megtámad akkor mit kellett volna csinálnom? Csókoljam meg vagy mi?

Ma pedig sétáltam a városban,elment mellettem egy busz tele turistakkal erre egy velem egykoru gyerek meg kiszolt hogy "hellosziaa" en meg bemutattam neki. Es akkor ki volt a hibas? Megint en. Ment az,hogy o mar pedig h csak koszont akkor minek mutattam be neki,nekem rossz a felfogasom,en vagyok a hulye.. Nem is az,hogy unalmabol odaszolt es ez egy enyhebb,de provokacio...neem,o csak koszont.

Koszonjon,en meg csak bemutattam neki,ha ugy vesszuk akkor egyik se nagy dolog..

Es ilyenek tortennek velem allandoan meg soha nem vedenek meg engem hanem csak engem hibaztatnak,vilag eletembe ezt csinaltak velem. Sajat gyerekuk vagyok es nem hogy segitenenek,tamogatnanak vagy valami,nem,meg ok is ellenem vannak.

Eltetek mar at valami hasonlot?

K*rva frusztalo es mentalisan,lelkileg lehuzza az embert,amiatt a tudat miatt,hogy az embernek a legelsodlegesebb szemely (a csalad) sincs mellette. Elegem van,hogy allandoan nekik lehet igazuk,en vagyok a hibas,sz*r mindenben,mondok valamit nem hiszik el,sosincsenek mellettem... Semmi gond,legyenek ilyenek velem,de akkor meg en is ugy fogok hozzajuk viszonyulni ahogy, ami miatt meg k*rvara ne sirjon majd a szajuk.