Az anyósjelöltem gyűlöl, és ott próbál ártani nekem, és kikészíteni, ahol csak tud. Sajnos hiába szeret a párom, elég tutyimutyi, ráadásul egyke fiú, és nehezére esik konfliktushelyzetbe kerülni az elég temperamentumos anyjával. Megőrülök. MI tegyek?

Nagyon nagy problémával küzdök. A párom egyke fiú. Nagyon szeretem, ő is engem, de az anyja annyira utál engem- magyarázat nélkül- hogy már nem bírom elviselni idegekkel. Ha csak utálna, még túltenném magam rajta, de ahol tud, áskálódik, és próbál összevesziteni a párommal, eddig szidott ahogy tudott, látta, hogy ez annyira nem jött be, most hátulról próbálkozik. Csak pár példa: Párom az anyja lakásában lakik egyedül. Az anyja kitiltott a lakásból, vissza kellett adnom a kulcsaimat, mert hogy nem hajlandó elviselni a gondolatát sem annak, hogy én oda menjek, mert szerinte ilyen olyan szemét stb vagyok. Hazudik rólam, amennyit csak nem szégyell. mindenkinek elhord mindennek, az fb oldalára pedig feltöltött olyan képeket, ahol a páom az exével ölelkezik meg csókolózik, de vagy husz ilyen képet, azért hogy engem bosszantson. Sőt. Előkotort egy távoli rokonlányt a párom életében, akit szeretne barátnőjének is, , még az sem zavarja, hogy vérfertőzésről beszélünk elméletben, igyekszik kettesben randikat szervezgetni a páromnak és a rokon lánynak. Stb. stb. volt, hogy az anyja le akart fejelni, és mire a párom kinézett a szobából, már mosolygott rám, remélve, hogy ezt senki nem vette észre. Gyűlöl. és mindezt ugy, hogy szeretem a fiát, dolgos kedves, becsületes nő vagyok, hosszútávra tervezek, terveznék, de ez az undorító lény ezt kezdi megakadályozni. Nagyon magam alatt vagyok. Még pedig azért, mert a párom bár szeret, de elég tutyimutyi, és látja az anyja hibáit, nem igen lép. Inkább ráhagyja, és jopofizik vele ugyanugy, ami nekem rosszul esik. Nagyon. Én az a fajta vagyok, akinek ha bántják a párját, akkor elküldöm anyámat meg apámat is arra a bizonyos helyre, ráadásul elég csunyán, és megmondom, hogy akkor vagyok hajlando velük bezsélni, ha tisztelettel viselkednek a párom iránt. Itt erről most nincs szó, mert az én szüleim nagyon szeretik a páromat, de voltam már nem iylen helyzetben, amikor én igenis helye tettem a szüleimet. Itt ez olyannyira nem működik a párom részéről, hogy - sajnos már sok bennem az indulat- inkább tőlem kéri ki, hogy hiába ilyen az anyja, igazam van, de ne szidjam, stb. sőt. Tényleg szeret, látom rajta, de azt mondta, most egy ideig még nem szeretne összeköltözni velem, mert hogy "nem harmónikus" a kapcsolatunk - ezt főleg az anyjára értette, sőt. Igazából csak rá. Mert sokat veszekedtünk ezen az elmúlt időkben. Tehát össze nem költözünk pedig szerintem itt lenne az ideje, mert 26 évesek vagyunk, több mint egy éve együtt, és tényleg komolynak tűnik a dolog. De nem tudok lelkesen állni a kapcsolatunkhoz, ha azt látom, hogy bár összeveszik az anyjával, de az anyja nyer, mert nem vesz vissza soha (és továbbra sem) ezekből a dolgaiból a nő, és a párom ennek ellenére jópofán viselkedik vele. Mit csináljak szerintetek? Ezt el kéne viselnem, hogy jópofiznak annak ellenére, hogy az anyja folytatja ellenem a dolgait? Tehát tényleg az a baj, hogy nem áll le a nő. Ha úgy tűnik hogy leáll, akkor ilyen fb-s exbarátnős hátulról jövős dolgokkal munkálkodik. Meg még sorolhatnám. Ti mit tennétek, otthagynátok a páromat? Sokat gondolkoztam, hiába szeretm, hogy megéri-e nekem egy határozatlan, eléggé konfliktuskerülő emberrel lennem, ha ennyi szenvedést okoz nekem az anyja, amit ő képtelen leállítani, mert nincs annyi vér a pucájában. Megőrülök, annyira el vagyok kseredve. úgy éreztem, végre megtaláltam az igazit, de tényleg. és az anyja kikészit, ahol tud. Nagyon taccson vagyok. Engem még sosem bántott igy senki. szeretni szoktak az emberek.