Van köztetek olyan, együtt lakik a párja családjával, azaz az anyósával, apósával?

Laktam együtt anyóssal, majd különköltöztünk.

Aztán az albit elvitte a bank. 39hetes terhes voltam, mindenórás.

Na most: találj lakást minél előbb, mert a tulaj b@szott szólni, hogy keressünk mást...

Visszaköltöztünk anyóshoz.

Alapvetően nem volt vele gondom, bár nem nagyon tartotta magát a "privát szféra" szabályhoz, lazán bejött kopogás nélkül...

Bár megígérte, hogy nem tesz többé ilyet, anyaságom első fél évét szétcseszte.

Volt, hogy ketten fürdettünk, és félrelökött.

Szoptattam, szinte hozzám simult és olyan közel hajolt a mellemhez, hogy szinte puszit adhatott volna rá.

Köztünk aludt a gyerek, beosont és elvitte az alvó gyereket, mert babázni akart.

SOHA TÖBBET!

Nekünk bevállt, bár kicsit speciális eset volt: anyósom egy baleset miatt nem tudta ellátni magát, ezért költöztünk oda. Eleinte nagyon kényelmetlen volt neki. Mivel én otthon voltam gyed-en, nagyrészt én láttam el őt is, a háztartást is. Ahogy egészségileg jobban lett, folyamatosan javult a helyzet.

Végül ott maradtunk még közel 5 évet, a második gyerekünk "oda született". Az én lakásom közben ki volt adva, így anyagilag duplán jól jártunk.

Sajnos anyósom egyre kevésbé viselte a gyerekeket, ezért költöztünk végül. Azóta ha velük van, az élmény neki, nem terheli meg mint amikor kötelességének érezte hogy foglalkozzon velük.

Ennek ellenére külön jobb. Ha főzni akarok valamit nem kell egyeztetnem senkivel, ha hajnalig beszélgetünk, borozgatunk a konyhában a férjemmel senkit nem zavar. Ha lusta vagyok valamit megcsinálni, akkor másnap is megtehetem és nem kell hallgatnom, hogy milyen trehány vagyok. Meg ilyen apróságok.

Mi együtt lakunk velük. Van jó és van rossz oldala is.

El tudnánk költözni, mert mindkettőnknek van állása, gyerek még nincs (nem tudom lesz-e), de őket nézzük, mert sz*rul állnak anyagilag.

Ami a negatív része ennek, hogy sok mindenben korlátozva érezzük magukat. Kezdve azzal, hogy egy 55 nm panelról van szó.

Se a párom, se én nem dohányzunk, anyósom viszont napi dobozzal, s mindezt a lakásban. Ha szól neki a fia, hogy legalább akkor ne fújja rá a füstöt, amikor a kaját készíti, akkor az anyja kiviharzik sértődötten, hogy haza se jön már.

Higiénia szempontjából is vannak különbségek.Nem igazán szeret takarítani, s minden legalább 25 éves a lakásban.

Én hiába csinálok meg mindent munka mellett, ha nincs megbecsülve.

Voltak emiatt viták is a párommal. Ő csak annyit mondd, hogy minek csinálom meg. Nem érti meg, hogy én nem szeretek koszban lakni.

A legrosszabb, hogy nem látom anyósomon, hogy hajlandóságot mutatna, hogy megváltozzon. Pl.:sz*rul állnak anyagilag, de a napi 2 doboz cigit megveszi.

Felajánlottam neki, hogy töltöm neki a cigit, s így olcsóbban megússza, s a maradék pénzből tudna magára ruhákat venni, fodrászhoz járni. De neki az a cigi nem ízlik,s így veszi a boltot, s panaszkodik tovább, hogy neki semmire nincs pénze.

Ha megkérdezem, hogy akkor miért nem jó az e megoldás, amit javasoltam, akkor engem küldd el a francba (nem szó szerint), hogy ne piszkáljam őt.

Előző vagyok.

S még ami engem zavar, hogy nincs meg az embernek a magánszférája. Ugyanis, ha elmegyünk dolgozni, akkor ő simán bemegy a szobánkba. Vagy ha jönnek a lányáék akkor őket is behívja, mert itt nagyobb az ágy, s elterülnek rajta.

nálunk az a helyzet, hogy édesanyámmal és a testvéremmel, meg ugye a férjemmel élünk. Egy kertes ház, de belülről a mi részünk le van választva, és külön bejáratunk van. Tehát van magánszféránk.

Volt egy időszak, amikor még nem tudtuk leválasztani, mert anyuéknak is kellett saját konyhát összehozni, ez beletelt egy kis időbe. Az rossz volt. Folyton nekem kellett anyámék után fölnyalnom a konyhát, elmosogatni amit ők mocskoltak össze. Beszólogatott, hogy nem csinálok rendes kaját a férjemnek. (ezt még eljátssza most is), pedig semmi baj nincs a kajával.

mikor kész lett a konyhájuk, leválasztottuk belülről, így jobb a helyzet:) van, hogy 2-3 napig nem is találkozunk, mert elkerüljük egymást. Az udvari munkát én estefelé végzem miután hazajöttem a munkából...Nagyobb takarítást 2x csinálok hetente. Kisebbek mindennap vannak. Ha lesz gyerekünk, biztosan többet megyek át.De így, leválasztva mérföldekkel jobb a helyzet. A szexuális életünkkel viszont sose volt gond. Sose jöttek be kopogás nélkül, egyébként pedig zártuk az ajtót. A férjem is jobb szereti a jelen helyzetet, mert ha itthon van, szeret pucérkodni a konyhában is:)már majdnem 1 éve le vagyunk választva, így tényleg élhető a dolog.

Lett volna lehetőségünk különköltözni panelba, de nem akartunk. Anyuéknak is, nekünk is jól jött, hogy a rezsi felesben megy, illetve éltem lakásban évekig...utáltam. Így viszont lehet kutyánk is:)

Anyósomnál és a kisebbik sógornőmnél pedig az idősebbik sógornőm és az ő férje élnek a lány gyerekével. Na azt már én nem bírnám, ők ugyanis 1 légtérben laknak. A gyerekkel egy szobában. Nekem az sok. Kell a magánszféra tényleg.

egyébként anyósomat havi 1- ritkábban 2szer látogatjuk. Aranyos meg minden, de a saját anyámmal se tudtam együtt élni ideg nélkül:)

27/N

Szia :)

Nekem a barátom 24 éves, és igen együtt lakik a szüleivel, valamint a 3 húgával.

Én és az egész családom jól kijövünk velük, szóval ezen a téren nincsen semmi probléma.

Inkább csak akkor van, hogyha tegyük fel kettesben szertnénk lenni. Náluk ez csak akkor lehetséges ha fölmegyünk a szobájába.

Mivel én 17 éves vagyok ezért kénytelen vagyok együttélni a családommal. Itt van a két szülőm valamint a nagymamám. Nálunk abszolút nincs olyan lehetőség, hogy kettesben legyünk. Szóval csak ez az egetlen egy hátránya az egésznek.