Mit tegyek ha az anyósom hetekig, hónapokig nem beszél velem? Szó szerint levegőnek néz. Velem kapcsolatban semmi se érdekli.

Igazad van 12-es, és a 13-as válaszával is egyetértek, sőt, az lenne a legjobb megoldás, ha őszintén leülnénk és megbeszélnénk ezt a problémát. Csak sajnos az a beszélgetés eléggé egyoldalú lenne, mert , én szeretném , de ő nem. Egyszer kérdeztem meg tőle, hogy ugyan mondja már el mi a baja, mert már akkor is ment a duzzogás, haragszom rád hetek óta, és válaszként csak annyit mondott , hogy semmi, és majd egyszer elmondja. De, hogy az mikor lesz, nem tudom. És még azt kifelejtettem, hogy akkor a férjemre is haragudott, de a legbosszantóbb az volt, hogy nem mondta el konkrétan mi az oka. Most mindenkit arra kérek aki válaszol, hogy írja le őszintén, hogy nem bosszantaná, ha valaki , csak úgy haragszik rá, de azt, hogy miért, talán én találjam ki? Megváltoztatni sajnos nem tudom. Volt még egy válasz amire nem reagáltam. Igen, van , vannak barátnőim akikkel meg tudom beszélni ezt a problémát, de, mint tudjuk, mindenkinek megvan a maga gondja, és tanácsot tudnak adni, mint ahogyan én is az övéikre, de segíteni nem igazán tudnak. Szóval, nesze semmi.

Sajnos, mindig ez van. Pontosan így ahogyan leírtad, csak fojtogatja magában, aztán meg meglepetésszerűen , persze hosszabb idő elteltével, végül is kimondja, hogy mi a baja. De, mindezt akkor teszi amikor már kikészültem tőle idegileg, mert soha nem tudom, hogy valóban velem van e problémája, vagy valaki, vagy valami mással. Én, mint mindig, ahogy a Férjem szokta mondani, mindent magamra veszek, magamat hibáztatom. De, azért, mert mint, azt az elején is írtam, ha megkérdezem tőle, hogy mi baja, a válasza az, hogy semmi. Persze az ilyen válasz ellenére, látom, hogy semmi sem jó neki, amit csinálok, vagy ahogyan csinálom, pedig én megteszek minden tőlem telhetőt. Napi 8 órában dolgozom, két kiskorú gyereket nevelek, jó, hát most, sokan mondhatják, hogy ezt bárki elmondhatja magáról. Az itthoni dolgokat, legtöbbet én csinálom, néha már kimerülésig. A férjem is sokat dolgozik, még a munkája mellett. Nem is vagyok nagyon igényes, csak arra a kis családi békére vágyom, mert ettől a szokásától, már az önbizalmam is egyenlő a nullával. Értem én, hogy, örüljek, hogy nem kell albérletet fizetnem, de a rezsi az majdnem felér egy havi lakbérrel, mert a nagyrészét mi fizetjük. De, még így sem vagyunk jók. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de ha mihamarabb nem költözünk, vagy változtatunk, jó biztosan nem. Egyébként, a férjem is tulajdonos a lakásban, bár ettől függetlenül még kitehet minket. Már csak egy kérdésem van. Tud e valaki segíteni szocpollal kapcsolatban? Mindenünk megvan, telek, tervrajz, építési engedély, csak mire ezeket elintéztük, akkora megszűnt. Azt szeretném tudni, hogy most mennyi kb. 2 gyerekre az összege, és mik a feltételek? Előre is köszönöm a válaszokat.