Ti mit tettetek volna a helyemben? Elfogadtátok volna apósom ajándékát?

Én olyan álszentnek érzem ezeket a válaszokat...

Bezzeg, amikor valaki feltesz egy kérdést, hogy már X éve nem kereste fel a gyerekét, most meggondolta magát, akkor azonnal jönnek az osztások, hogyha eddig tett a gyerekre, ezután se keresse, nem része az életének, milyen undorító ember, stb.

A helyzet tulajdonképpen itt is ugyanaz, van egy olyan ember, aki le sem sz*rja a gyerekét (az én apám dettó ezt csinálta, miután elváltak az anyámmal, utána sosem keresett bennünket többet, pedig mi hárman vagyunk). Az embernek nem csak jogai vannak, hanem kötelességei is, és amikor valaki nem hajlandó arra a minimális erkölcsi kötelességére, hogy legalább foglalkozik a gyerekével (hiszen ő vállalta, ő akarta), akkor ne sírjon a jogaiért sem.

senki nem avatta szentté a nagyapát(példád pedig rossz, általad írt esetben a nagyszülő sem volt kíváncsi az unokára,nem a szülő nem engedte)

Én hónapokig nem beszéltem anyámmal,vagy ha igen,csak ordítoztunk egymással...Soha nem jutott eszembe,h egyetlen rossz szót is mondjak róla a kislányomnak és az sem,h tiltsam őket egymástól vagy ne fogadjunk el valamit,amit a gyereknek szánt..

Ő szereti az unokáját,az unokája is őt...ezen semmit sem változtatott,h mi nem beszéltünk egymással,és nem is éreztem volna jogosnak bármilyen szinten is beleszólni két másik ember kapcsolatába(még ha közülük az egyik a kicsi gyerekem)