Hogy lesz így normális magánéletünk?

Nézd, ez egy ilyen helyzet. Most el kell döntened, hogy támogatod-e a párod abban, hogy az édesapjáról valamilyen szinten az élete végéig gondoskodni kell, vagy nem támogatod, és szétváltok.

Ettől még lehet magánéletetek, de számolni kell azzal, hogy nem hagyhatja magára az édesapját.

Sehogy nem lesz.

Es hiaba szeret teged akarmennyire is, nem lesz kepes magara hagyni a rokkant apjat segitseg nelkul.

Egy tanacsom van: menj amig teheted, akkor csak par honapig fogsz szenvedni, maskulonben meg folyamatosan -rossz ezt igy leirni - de egesz addig amig a papa el. Ami tekintve hogy otvenes lehet, meg lehet akar husz-harminc ev is.

Hasonlo helyzetben vagyok, hidd el egyszeruen nem lesz eletetek. Vegetalni fogtok arra varva hogy egyszer majd, ha mar lehet, elkezdhettek elni. Ami ki tudja eljon e valaha, es hogy megeritek e.

Nem en vagyok a helyzetedben, hanem az en felesegem, es ha elment volna emiatt, megertettem volna, de nem ment :)

Ezzel egyutt is csak azt tudom mondani neked, hogy menj amig tudsz, eleg ha egy ember elete megy tonkre mas miatt, minek legyen ketto.

Lecseréled az új párod szülei is egyszer majd segítségre szorulnak, sőt majd saját szüleid is akkor mit szándékozol tenni.

Segíts neki te is amit ő elmegy bevásárolni te postára és máris többet lehettek együtt ha egyszerre két dolgot elintéztek.

Nem arrol van szo hogy segiteni kell neki. Termeszetes hogy segiti az ember, ez eddig rendben van.

A gond azzal a vampir hozzaallassal, kiszipolyozassal van, ami lehetetlenne teszi hogy a masik ember elje a sajat normalis maganeletet, a gond azzal van, hogy egyboldogtalan ember folyamatosan mergezi a masik mindennapjait.

Hogy termeszetesnek veszik, hogy a masik ember letenek celja az, hogy nekik ugraljon.

Es ezen a hozzaallason nem fog valtoztatni senki es semmi.