Anyós beszólásaira "elengedem a fülem mellett" vagy vissza támadás a jó megoldás?

"Igazából nem értem;az anyós eleve ellenségként kezelendő?

Amikor a fiát választottuk,akkor az anyóst is örökbefogadtuk anyának,nem?Amit az anyánktól elfogadunk vagy elviselünk,azt tőle is el kéne.

Biztos az anyós is csak ugyanúgy szól hozzád,mintha a gyereke lennél,neked is úgy kéne szólni hozzá,mintha az anyád lenne."

Kezdjük ott, hogy az anyám 10 éve elfogadta, hogy egy felnőtt ember vagyok és nem "kislányom én jobban tudom" "kislányom én csak jót akarok" alapon okoskodik, meg szervezkedik. Na anyósnak ez nem sikerül. Ahogy nézem a kategóriát nem csak az enyémnek nem megy. Érdekes, nemde?

Másik meg az, hogy én senkit és semmit nem fogadtam örökbe a férjemmel. Férjhez mentem és SZAROK A CSALÁDJÁRA! Ha egyébként jóban vagyunk, szimpatikusak vagyunk egymásnak -és van is ilyen a családjában- akkor oké, de én nem fogom nyalni senki seggét csak azért, mert hozzámentem a férjemhez. Én őt választottam, vele kívánok 50 évet együtt élni a szüleinek meg egyebeinek és semmivel nem tartozom, ugyanúgy, ahogy ők sem nekem.

Felnőtt emberek vagyunk, nem mindenkit szeretek, ők se szeretnek mindenkit, nem fogjuk magunkat megerőszakolni csak a kényszer rokonság miatt.

Hát,kedves 11-es;akkor vigyázni kell,nehogy gyereked legyen egy ilyen levegőből kapott családba.

Nehogy az a szegény, véletlenül kiköpött anyós legyen akár kívülről,akár természetre.

Furcsa férj az is,aki így nősül;majd meglátjuk,lesz-e 50 év belőle.

"Furcsa férj az is,aki így nősül;majd meglátjuk,lesz-e 50 év belőle."

Lesz belőle ötven év, mivel ugyanígy áll hozzá. Na meg azzal is tisztában van, hogy mégjobban megbotránkoztassalak, hogy velem még lehet ötven év, de a szüleivel nem lesz, így ha az ő szoknyájukon ül, és nekik táncol akkor 10-15 év múlva egyedül marad, mint az ujja úgyhogy lehet inkább a jelenlegi mellett a jövendő évtizedeit kell szemelé helyezni, és nem azzal foglalkozni, hogy az anyja seggébe bújjon mint egy kölyök.

Ettől függetlenül természetesen jár hozzájuk, ő jóval többet, mint én, de engem nem kényszerít arra, hogy mosolyogva tűrjem anyós fäszságait, mert "kibírom" meg mert "az anyja" stb.