Miért nem szeret anyósomhoz menni a kislányunk?

Miert kelleme egyforman szeretnie a ket nagymamat?

En sem szerettem apum anyujanal lenni, peddig objektive egy idealis nagymama volt, csak valahogy mas volt nala az atmoszfera. Ezt meg most felnottkent sem tudom megmagyarazni. Akkor hogy tudna egy 5 eves lanyka?

A gyerek tökéletesen érzi, hogy ki szereti és ki nem. Mivel nem voltál ott 0-24-ben a fenekükben, mikor csak az anyósod volt a lányoddal, nem tudhatod, hogyan szólt hozzá, miket mondott neki, hogy viselkedett vele. Ha érezeteti egy felnőtt a gyerekkel, hogy számámra teher, nem szereti annyira, a gyereek tökéletesen tudja, csak ilyen kicsiként ezt neked nem fogja tudni kifejezni.

Esetleg rajzoltasd le vele, hogy milyen a kapcsolata az anyósoddal, tehát kérd meg, hogy rajzolja le őt, meg anyóst, abból sok minden kiderülhet.

Barátnőméknél ugyanez volt a helyet. A pörgős, programokat szervezős nagyihoz nem nagyon akartak menni, pedig ott kertes ház volt, medence, földi paradicsom a gyerekeknek. A panelban élő másik nagyihoz húztak inkább. Az okát a mai napig nem tudjuk, a gyerekek közben már felnőttek.

Az én gyerekem sem szeretett apósoméknál lenni. Anyukáméknál meg nagyon. De amúgy nagyon jól kezeled a helyzetet, minden elismerésem a Tiéd! :)

Mi se szerettük gyerekként, ha az apai nagymamánk vigyázott ránk, pedig ő szeretett minket. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a mamának fiai vannak, akik elég eleven gyerekek voltak (szerinte rosszak), és volt egy téves kép a fejében arról, hogy a lányoknak hogy kell játszani, viselkedni. Ketten voltunk a 3 évvel fiatalabb húgommal. A mama konkrétan azt hitte, hogy majd cukin, csöndben leülünk egy sarokba babázni, és nem lesz velünk gond :D Akinek vannak gyerekei, esetleg lányai, az tudja, hogy ez nem így megy, mi is veszekedtünk a húgommal, fára másztunk, kint hemperegtünk az udvaron, összekoszoltuk a ruhánkat (ez főbenjáró bűn volt). Az eredménye ennek az volt, hogy egész nap csak a kiosztást hallgattuk, hogy lány létünkre hogy viselkedünk... pedig semmi extra rosszat nem csináltunk, olyanok voltunk, mint bármelyik gyerek. Persze, hogy így nem szerettünk a mamával lenni.

A másik, a mama nem szerette anyut, és ezt mások előtt nem is rejtette véka alá. Hát, párszor hallottuk, ahogy anyukánkat szapulja a szomszédnak, hogy milyen rossz anya, a fia találhatott volna jobb feleséget stb. (Anyám nem volt rossz anya, sőt, de nagyanyám az első perctől utálta, ahogy meglátta, mert elváltak a szülei, és hát milyen családból jött ez...). Na, ahogy már elkezdtük megérteni, hogy anyukánkat szidja, konkrétan utálni kezdtük a mamát, bármit csinált anyu meg apu, nem akartunk vele lenni. Tinikorunkban kezdtük el újra látogatni, addig csak akkor mentünk, mikor anya vagy apa ránk szólt, hogy most már át kéne menni hozzá. Rá nem is lettünk bízva egy idő után, mert amikor anyukánkat szidta előttünk, bosszúból elkezdtünk direkt szemét módon viselkedni vele, úgyhogy egy idő után ő mondta, hogy gyerekfelügyelet befejezve, mert nem tud minket kezelni.

Lehet anyósodnak is volt egy-két megjegyzése rád, amit az ötéves gyerek már ért, vagy csak ő sem hagyja úgy játszani a kislányt, ahogy szeretne, mert szerinte az rossz. Ezek simán kiválthatnak ilyet, a magunk példájából tudom.

Én csendes, nyugodt gyerek voltam, és nem szerettem annál a mamámnál lenni, aki állandóan strandra, biciklizni meg kirándulni, tehát emberek közé vitt. Az apai nagymamámnak pedig hasonló természete volt, mint az enyém, vele volt olyan, hogy egész nap rajzoltam nála, vagy főztünk, elmagyarázta, miért kell megpucolni a krumplit, ilyesmi, aztán meglepte nagyapát a "remekművemmel".

Ezért én arra gondolok, hogy esetleg a lányod anyukáddal inkább "lelki társ", mert az egyértelműen kiderül az írásodból, hogy mindkét nagyi nagyon szereti a kislányt.

Az anyós nem fenyíthette be? Vagy nem etethette be olyan hülyeséggel, hogy ez valami nagy, közös titok?

Erősítsd meg benne, hogy nagyon-nagyon fontos ez tudnod. Lehet, hogy valami rosszra számít, ha elmondja? Ezt próbáld először megtudni tőle. Ha így van, erősítsd meg, hogy nem fog bekövetkezni, mert nem hagyod, bármi is az, akármit mondott a mama erről, az nem igaz, stbstb