Fiús anyósok válaszait várom?

A kérdés a sejtelmes kérdések közül való, sejthető, hogy a probléma által érintett teszi fel, de egyes szám harmadik személyben megjelenítve a kérdezőt magát.

Szóval én csak azt tudom (mint apa), hogy a feleségem a fiam összes barátnőjét kedvelte, akármilyenek is voltak és igyekezett kedvükben járni. Abban a pillanatban, hogy valami konfliktus alakult ki a fiatalok között és mintegy a "nő" megbántotta a fiamat, abban a pillanatban az én feleségem egyértelműen a kisfia mellé állt és a "nő" egy ..rva lett. Amíg a kisfiának örömet okozott az aktuális partnernő, addig semmi gond nem volt vele.

Azért megkérdezném a kérdezőt, hogy hol van a "fiús anyós" férje, azaz a "fiús após" ? Merthogy sokat számít, hogy egy fiús anya párkapcsolatban él-e, vagy minden energiáját a közben felnőtt, ivarérett fia köti-e le.

az az igazság, hogy ha két teljesen más beállitottságu család gyermeke jön össze, az okoz bizony nagy konfliktust.

nálunk a nagyobbik fiamnál: egyik nap beállitott a kislánnyal, -volt ostálytárasm lánya-, hogy tudom-e hogy ki ő? erre mondta az anyuka nevét.

-első nekifutásra nem voltam feldobva-

aztán a másodikra sem :(

aztán a harmadikra sem :(

én ugy gondolnám, hogy ha belépek a fiu révén egy család életébe, akkor az érkezőnek kellene igazodni a családhoz, nem a családnak hozzá.

nálunk én főztem 7 évig mig a kislány ott lakott.

egyszer nem állt oda a tüzhely mellé, egyszer nem mosogatott el, egyszer nem mosott fel!!

lehet "elbeszéltünk" egymás mellett, ő nem akart nyomulni, én nem akartam kérni.

aztán volt, hogy olyat vágott a fejemhez hirtelen felindulásából, hogy szikrát nem kaptam. persze odavágtam neki pár keresetlen szót, erre megsértődött aztán otthagyott -már házasok voltak külön lakásban-

én mentem bocsánatot kérni.

aztán megszülettek a gyerekek nagyon vártuk az unokákat.

nem kértek belőlem, belőlünk. de meg kell mondjam sose jártam jártunk a nyakukra. Most sem járunk.

de ami ökörséget láttam, attól hajam is elment :(

gyereknevelésből is levizsgázott (((

mindeközben 6 évig minden hétköznap főztem rájuk és házhoz is vittem!!! nagyon sok nap volt, hogy szarrá bőgtem magam :(

ez van. de ez már a mult.

mára már 3 kisfiuval ajándékoztak meg.

Kislánynak jött az életébe egy nagy bammeg, aztán azóta szép lassan mássá lett.

most beszélünk :) jól vagyunk :)

Fiam szerint főzésből magasra tettem a mércét mind a mai napig, ugy hogy ezen a téren lenne mit bepótolni a kislánynak , de mig együtt laktunk sose állt oda a tüzhely mellé, hogy ezt-azt hogy csinálja az ember.

Ő nem hozta magával az ilyen irányu tudást.

Nekem azért volt ez furcsa, mert én már 13-14 éves koromtól sütöttem, csirkét vágtam ha kellett.

nem v agyunk egyformák.

a másik, hogy ha anyós bármit mond ugy érzik, hogy az ördögtől való.

pedig esetünkben párszor bebizonyosodott, hogy bizony sokkal jobban járt volna ha hallgatott volna a másikra, de minimum átgondolta volna :(

tudnék mesélni!!!!! pfuuuu (

de ez már a mult megbocsátással pedig az élet sokkal könnyebb :)

Igazából a fiadnak is megtaníthattad volna, hogy kell főzni, nem egy kvázi idegent kell beidomítani arra, hogy a fiadat ellássa. Lehet, hogy a fiad már jobban tudna főzni, mint te.

(Mellesleg nem hiszem, hogy van olyan ember, főleg férfi, aki az anyja szemébe mondaná, hogy szarul főz.)

Én mint meny tudok írni.

Én azon szerencsések közé tartozok, akik nagyon jóban vannak az anyósukkal.

Szinte ő nézett ki a fiának engem. Férjem nagyon jó nevelést kapott, remélem leszek én is ilyen jó anya, mint anyósom.

És mivel nincs családom, ezért anyósom az anyapótlékom is. Sokszor előrébb helyez a lányánál is.

Úgyhogy azért ne általánosíts Ennyire, mert nem minden Anyós sárkány.

4-es, ha nem mondod, hogy mit csináljon a "kislány" - lenézés felsőfokon! -, akkor mit vársz el bármit is?!

Egy kvázi idegen házban én sem állok neki rendezkedni (jó, én mindig megkérdeztem anyósjelölttől, kell-e segíteni, és mosogattam, stb.)...