Fiús anyósok válaszait várom?

Én is, mint meny tudok válaszolni.

Párom egyke fiú, fiatalon összejött a volt feleségével. 13 évig voltak együtt, lett egy kisfiuk. Első unoka, nagy öröm. Mikor a kisfiú 3 éves lett, a szülei szétmentek, mert az imádott meny megcsalta a férjét. Utána jöttem én a képbe, én már nem voltam olyan jó, hiába nevelem a mai napig a kisfiút, mint a sajátomat. Én nem mentem át főzőcskézni, inkább meghívtam őket (idegen konyhában nem tudok főzni), nem jöttek. Átmentünk, párom anyukája ittas volt a legtöbb alkalommal, néha menni sem tudott. Bármit csináltam, nem volt jó. aztán terhes lettem, ki lettem oktatva, hogy ugyan úgy kell szeretnem azt a gyereket is, akit nem én szültem. Most ott tartunk, hogy az első unokáját imádja, akit én szültem, le van szarva.

A legtöbb karácsony úgy zajlott, hogy mikor átmentünk, ő be volt piálva, a kaját nekem kellett befejeznem, pedig vendégként lettünk meghívva, hiába ajánlottam fel, hogy itthon elkészítem a dolgokat, átvisszük. Amikor meguntam, akkor mondtam, hogy megcsinálom én az ünnepi menüt, meghívok mindenkit, csak jöjjenek át. Sikerült megint ittasan átjönni, és zsörtölődni, hogy miért alszik a pici (akkor volt 9 hónapos, mit csináljon szegény gyerek, ha álmos)? Ő babázni akar, meg fáradt (persze, hogy ivott, mielőtt átjött), le akart feküdni a gyerekek szobájába, míg vártuk a többieket. Meg inkább nem evett velünk.... Én megtettem, amit tudtam, de ilyen emberrel nincs kedvem kapcsolatban lenni, néha találkozunk, udvarias vagyok, de ennyi.

nálunk még anyósom testvére is megmondta hogy nem tud leszakadni a fiáról és az a baja neki hogy már van élete nélküle.

anyósom addig volt kedves rendes velem még nem volt komolyabb a kapcsolatunk és még ő látta el a kisifát. onnantól kezdődött a probléma mikor már én kezdtem el neki főzni mosni takarítani és a mamára már nem volt szüksége.

onnantól kezdve anyósom csak piszkálni,beszólogatni tudott nekem és sokszor olyan durván hogy elsírtam magam. megjegyzéseket tett a halott kibabánkkal kapcsolatban és mikor sírva visszakérdeztem hogy komolyan gondolta akkor még azt mondta hogy szégyeljem el magam és gondolkozzak el a viselkedésemen.

a kapcsolat eddig olyan volt hogy 2-3 hónap mosolyszünet utána 1-2 hét normális volt utána megint kibújt belőle a valódi énje...most is már a 3. hónap mosolyszünetnél járunk...

Semmi se jó neki amit csinálunk én már nem is próbálkozom,a párom lesz a családom nem az anyja ha ő nem kíván részt venni az életünkben hát legyen nem fogom a seggét nyalni neki

27-es ez annyira igaz, mintha valaki azt állítja, hogy a miután a hölgy barátnőből feleség lett, abban a pillanatban megpróbál az férj és az anyós közé állni, kizsarolja a férjétől, hogy mindig neki legyen igaza, hiszen már "mi vagyunk egy család".

Biztos van olyan anyós is amilyenről te írsz és van olyan meny is akiről én, de nem hiszen ebből az következik, hogy a legtöbb anyós vagy meny ilyen.

Sem anyós, sem meny nem vagyok, de nemrég beszélgettem a nagyanyámmal, és azt hiszem hasznos lehet ez a válasz.

Én apukám első házasságából születtem, de a második feleségével is nagyon jóban vagyok. Tudni kell, hogy apukám két felesége gyökeresen különbözik egymástól. Anyukám nem az a kifejezett házias - főz, mos, vasal, meg minden, de nagyon sokat dolgozik, ezért a házunk nem a világ legtisztább és legrendezettebb háza. Apukám második felesége ezzel szemben háztartásbeli (megteheti, mivel apum most már keres annyit), csillog-villog a lakás, egy szó sem lehet rá. Ez azért fontos, mert a nagyanyám mindkettőre panaszkodott - anyámmal az volt a baj, hogy nem elég házias, a második feleséggel viszont hogy nem dolgozik/apám tartja el, stb.

Múltkor ahogy beszélgettünk a nagyanyámmal, valahogy szóba került a dolog (persze nem én hoztam szóba, és nem is nagyon értettem, hogy ezt miért velem kell megtárgyalni), nagyanyám bevallotta, hogy az igazi baja mindkétszer az volt, hogy a fia érzelmileg eltávolodott tőle, és ő ebből egyből azt a következtetést vonta le, hogy akkor biztos az aktuális feleség hangolja ellene.

Én ezt nem is kommentálnám...