Lehet még kiút? Vagy ez lesz a vége a kapcsolatunknak? Anyós téma.
Elkövettük azt a hibát, hogy 1 éve, mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás sos cselekedtünk.Már akkor is mindenbe beleszóltak(festés, függöny, takarítás, lakberendezés, egy dolgot 1000x elmondtak...), pedig jó ízlésű,pedáns csaj vagyok.A másik, hogy naponta 2-3-4x is átjöttek.Olyan helyről jöttünk, ahol nem kellett zárni az ajtókat, így sokszor azon kaptuk magunkat, hogy már a szobába jönnek be(nem csengettek), mi meg az ágyban(!). Azt se tudtuk hogy öltözzünk fel. Oké.Mondom a páromnak beszéljen velük, h csöngessenek már. Elkezdtük zárni az ajtòt, de a szokás nagy úr, ha úgy találták jöttek befelé.Fél évbe telt mire "megtanultak" csengetni. De még így is állandóan járak át, volt h este 8-kor.Én meg 3:30-kor keltem reggel a munkám miatt. Biztosan úgy gondolják, ha a gyerekeik bármikor hazamehetnek, ők is bármikor mehetnek a gyerekekhez. Eközben persze nógattam a páromat, h beszéljen velük. Mikor kiakadtam, persze, mondtam én csúnyábban is.És itt kezdődött azt hiszem a baj. Telt az idő, nőtt a pocakom, ő meg már csak azt látták belőlem. El is neveztem magam "unokatok"-nak. A párommal egyre feszültebb letta viszonyom. Megszületett a babánk.Non-stop babázni akartak.Párom nem zárta a kaput, ha munkába ment, nekem meg nem volt eszem-erőm az első hetekben, h kimenjek odáig. 3-4-5x is megjelentek. Szopattam a babámat, érdekes volt. Vagy csöngettek vagy felébresztették(3-4-5 alkalommal). Nézték hog vasalok mikor állni is alig tudtam, mondom anyósak, h szoptatni szeretnék, mondom 1x,2x,3x semmi. Magamhoz veszem a gyereket, felálla fotelból és odaáll mellénk h ő majd nézi. Mondom ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ellöki a kezemet, ha öltöztetem a gyermekemet... Persze az én anyukámnak mondtam h ne járjon minden nap( volt sírás), hogy a páromnál ne húzzuk ki a gyufát. Megkértem , hogy ő is beszéljen a szüleivel, hogy ugyanazokkal a szabályokkal játtszunk.Nem beszélt 1x sem. Persze sokszor kiakadtam az 1 év alatt, tudom az én hibám is, de a párom mióta szültem nagyon elhidegült tőlem.( A szüleivel akkor szaladt el igazán a ló...) Okozhattam( meg a szülei) ezzel akkora kárt a kapcsolatunkan, amit nem fog túlélni.Kb a baba 2 hós kora óta tartózkodó vagyok a szüleivel, jobb a semmi, mint a feszültség, és bróbálom a párommal rendezni a kapcsolatunkat.Ő azt mondja, hogy belefáradt ebbe.
Szerintetek vége?
Elfogadom a válaszotokat, cserébe ne bántsatok feleslegesen, elég a saját bűntudatom!Köszönöm, ha már végigolvastátok azt is.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Hogy mennek be a kulcsra zárt ajtón? Van kulcsuk? Zárcsere.
Költözés nem opció? Amíg itt maradtok, nem fog változni semmi. Anyósodék biztos nem, a férjed pedig nem fog beszélni velük. Sajnálom :-(
válasza:Szia, nem lett volna szabad idáig hagyni a dolgokat elfajulni. Nagyon bunkó szülei lehetnek a párodnak, akik ennyire semmibe veszik a ti magánéleteteket.
Le kell ülni velük ezt megbeszélni. Higgadtan, intelligensen. Mond el, hogy ti a saját életeteket élitek és szeretnétek, ha ezt ők tiszteletben tartanák. Mond el, hogy te örülsz, ha átjönnek, vagy segíteni szeretnének, de nyomatékosan kéred, hogy csöngessenek be, ne rontsanak rád, mert ehhez nem vagy hozzászokva és nem is szeretnél.
Felnőtt emberek vagytok, kezeljenek is úgy. Ha alszik a baba, akkor igenis legyél határozott és ne engedd oda őket, mond meg, hogy most nem alkalmas, jöjjenek át később. Ha szoptatni szeretnél, mond meg, hogy zavar, ha nézik a melledet és nem tudsz így nyugodtan szoptatni, legyen szíves a kedves mama és menjen ki. Ha ezért megsértődik, akkor nagyon nagy tuskó. Legyél sokkal határozottabb, ne a párodat nyaggasd, hogy beszéljen velük, beszélj te, hiszen téged zavar ennyire. Lehet a párod azt nézi, hogy neked talán könnyebb, ha van segítséged, van, aki rádnéz napközben, de te ezt nem igényled, vagy csak mértékkel, nyugodtan mond el ezt is nekik. Nekem próbálná meg anyósom ellökni a kezem, vagy odapofátlankodni, amikor szoptatok, helyreraknám hamar az biztos. Mond el, hogy neked nincs szükséged ekkora "figyelemre", megvan a magad dolga napközben is. Járjatok el a kicsivel valamilyen közösségbe (baba torna pl.), játszótérre, ismerkedjél hasonló anyukákkal, hívd el magatokhoz játszani is akár, lássák azt, hogy neked saját életed van. Ha csöngetnek és épp nem vagy rájuk kíváncsi, ne nyiss ajtót, vagy menj ki és mond meg, hogy altatni készülsz a kicsit, jöjjenek vissza délután, most nagyon nem alkalmas. Fő a határozottság és az, hogy mond is ki, amit szeretnél és ahogy szeretnéd, fél szavakból és a párod közvetítéséből nem érsz célt.
Nagyon rá tudnak az anyósok szállni az emberre, meg kell mondani, ami nem tetszik ott és azonnal. Ez a te életed, nem az övé, ha segíteni nem tud, akkor legalább ne ártson/zavarjon, vegye észre magát. Felesleges ezeket az udvariassági köröket az ilyen anyóssal lefutni, csakis a határozott, őszinte beszédből fog érteni. Mond el, hogy szeretnéd, ha békesség lenne a családban, de neked ezek így nem jók, változtatni kell rajta.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!