Milyen érzés Nektek, ha anyósodék távolságtartóak, hogyan kezelitek?

Azt írod, a férjeddel is ilyenek. Akkor ők ilyen zárkózott emberek.

Rosszindulat nélkül kérdezem, hogy miért akarsz olyan emberrel mélyebb kapcsolatot, aki nem vevő erre? Olyat kell keresni, barátnőket, akik ilyenek. Ha valaki ilyen távolságtartó, akkor a legutolsó dolog, amire ingert érzek, hogy megosszam vele a vágyaimat.

A terveidet a férjeddel beszéld meg, ne az anyósékkal - nekik nek túl sok közük van ehhez.

Mivel ök ennyire zárkózottak, ne akarj eröszakkal kötelebb férközni hozzájuk. mert azzal csak öket zavarod.

Ahogy # 3/3 írta.

Ha anyósodék ilyenek akkor ilyenek.

Nem hozzájuk mentél feleségül.

(Őket ilyennek illik elfogadni. A helyedben nem pitiznék nekik. Csak én nem vok a helyedben.) Ne erőltesd a közeledést. Ha ők nem viszonozzák a közeledést. Tisztes távolság = közös béke. (próbáltad, nem ment, részedről moshatod kezeid mint Pilátus)A vágyaid így megmaradtak a férjed iránt. ;)Lényeg, hogy vele legyél boldog. És hagyjad a "dagadt ruhát másra" a férjed vidd fel a padlásra :D (hihi)az-az Ő Téged :)

Nálunk is hasonló helyzet volt. Nem igazán ismertük egymást, nem kérdezősködött, vagy ha mégis, akkor csak a páromtól. Veelm nem kommunikált sem az anyósom, sem apósom. Később kiderült, hogy szintén azért, mert féltek attól, nehogy megsértsenek, mert én más társadalmi rétegből származom, mint ők.

Egy nap kigondoltam, hogy meglepem őket. A párom is segített benne. A lényeg az volt, hogy amíg ők elmentek templomba, mi addig megfőztünk és áthívtunk még 3-4 rokont. Nagyszerű kis ebéd, majd délutáni beszélgetős muri jött össze. Az anyósom utána megölelgetett, és adott egy nagy puszit az arcomra (előtte soha). Utána sokáig nem találkoztunk, mert nem tudtunk hazamenni, de mikor hazamentünk, láttuk hogy megint feszélyezett a hangulat. Akkor pedig a párom gondolt egyet és elkezdtek apóssal bográcsozni az udvarban. Mi addig beszélgettünk, hagymát pucoltunk, süteményt készítettünk, majd egy éjszakába nyúló kertiparti lett belőle. Utána viszont már ők is többet jöttek hozzánk, ahol rájuk volt parancsolva, hogy ők csak vendégek, nem pakolhatnak, nem segítkezhetnek!

Remek kis összetartó család lettünk. Szerintem ti is próbálkozzatok hasonlóval! :) Modnjuk nem olvastam az előző kommenteket, ha adtak ilyen tanácsot, akkor bocsi! :)

Utolsó: szép, hoyg ilyen jól sült el a dolog, de ha tényleg zárkózott emberekröl lett volna szó, akkor garantáltan nem ez lett volna a vége.

"Egy nap kigondoltam, hogy meglepem őket. A párom is segített benne. A lényeg az volt, hogy amíg ők elmentek templomba, mi addig megfőztünk és áthívtunk még 3-4 rokont. "

Ha ugyanis HOZZÁM a gyerekem meg a párja a távollétemben beállítana, a tudtom nélkül ott fözöcskézne meg meghívna több kivülállót, akkor garantáltan többé nem tudnának bejönni a házamba! Ahhoz ugyanis SENKINEK nincs joga az ÉN lakásomba másokat meghívni, akár a gyerekem, akár sem.

Képzeld el a fordított helyzetet, hogy az anyós/após a te lakásodba bemegy a távolétedben másokkal és mire hazaérsz, addigra egy csomó ember nyüzsög ott, minden felfordítva és amikor nyugalomra vágysz, akkor jópofázhatsz olyanokkal, akiket a hátad közepére sem kívánsz!