Ha vendégségbe megyünk anyósnál, vagy sógornőnél, akkor ebéd vagy vacsi után illik segítenem elmosogatni?

Nyiván nem kell sokat filozófálni, hanem egyszerűen megkerdezed, hogy segíthetsz e ?

Ennyi

Nekem egyszer nagyanyám csapta ki a balhét még tinikoromban (kb. 14 lehettem), hogy amikor ott vagyunk nála valami családi összejövetelen, akkor én milyen bunkó vagyok, hogy sosem megyek ki mosogatni, miután leszedtük az asztalt. Aztán jól megsértődött, amikor mondtam neki, hogy majd mosogatok, ha a fiai (köztük az én apám) is mennek mosogatni, meg az unokatesóim. Ja, hát azt nem, ők férfiak, fiúk, nekik nem való. Mint egyetlen lány unokának, ezt nekem kellett volna csinálnom, meg persze anyámnak, és a nagybátyáim feleségeinek. Köszi, de nem, majd akkor, ha a fiúk, pasik is kimennek segíteni, vagy legalább felajánlják, hogy mosogatnak, majd akkor jelentkezem én is.

A másik, hogy én nem hiszem, hogy vendégségben a vendég feladata lenne a mosogatás. Szoktam segíteni a házigazdának, bárki legyen az, akár rokon, akár nem, de úgy vagyok vele, hogy nem takarítani hívott meg. Szívesen segítek tálakat behozni/kivinni, vagy akármit, amihez nincs elég keze, de úgy érzem, a romeltakarítás nem a vendég dolga. Ha hozzánk jön vendég, mi sem állítjuk őket be mosogatni, sőt, nem is állunk neki addig, amíg ott van bárki. Majd mosogatunk, ha elmentek.

Kérdezed meg, kell-e segítség, és majd megmondják.

Mondjuk én ha anyósomnál vagyok, ha bunkó vagyok, ha nem, meg sem kérdezem, hogy kell-e segíteni. Ha a többiek kimennek kaja után beszélgetni pl. a kertbe, megyek én is. Mindezt azért, mert tudom, milyen kukacoskodó. Az sem mindegy, hogyan áll a csap, mennyire szorítod meg, melyik tányért milyen irányba pakolod (tapasztalat). Így ezt én inkább kihagyom, csinálja ahogy akarja.

Plusz viccesnek tartom, mennyit agonizál azon, mennyi dolga van, de a saját fiacskáját meg nem kérné, hogy mozduljon meg, és csináljon meg nála dolgokat. (Aki egyébként nekem is nagyon sok mindenben segít, csak éppen meg kell rá kérni).

Az én anyósom nagyon beteg, komoly megerőltetés neki akár csak állni is. ennek ellenére természetesen minél többször szeretné látni az unokáit, de nem képes a szó hagyományos értelmében vendégül látni minket, sem hozzánk utazni. tehát megyünk, és vagy segítek ott főzni, vagy eleve viszünk ebédet mindenki számára, és természetesen elmosogatok. Érdekes, hogy a férjem, aki itthon mindenben segít,és erre épp az anyukája tanította, a szüleinél nem mosogat... na de ez nem is nevezhető vendégségnek igazán.

ha egészséges, tűzrőlpattant anyósom lenne, aki vendégségbe hívna, felajánlanám a segítséget, de őszintén szólva nem bánnám, ha visszautasítaná. Nálam soha senki nem mosogathat, annyi szent:)