Anyósom minden héten egyszer kötelező jelleggel idejön hozzánk, mit tegyek?

"Itt senki nem mer kommunikálni emberekkel? Hogy dolgoztok vagy intézkedtek ügyes-bajos dolgokban?"

Vagy hogy jöttek össze egyáltalán?

Hogy mondták meg a másiknak, hogy tetszik, és jöjjön el randevúra?

Hogy kérték meg, hogy légyszi, menj el szűrésre, hogy biztos lehessek benne, nem kapok el tőled semmit? Amikor megbeszélték a védekezés módját?...

Hogy vezényelnek le együtt egy lakásfelújítást?

Stb...

Többes számbanírsz, holott a férjednek a jelek szerint nincs problémája ezzel, és nem is mersz beszélni vele a dologról. Édesanyádat ugyanígy "ti" hívjátok, vagy csak te? Ő is ilyen gyakran van ott? Ez esetben aligha pampoghatsz, hogy a férjed édesanyja miért mászkál hozzátok. Még valami: a férjed is elmegy otthonról, amikor anyád várható hozzátok?

Az oké, hogy van saját életetek, abban viszont ketten vagytok, a férjednek is vannak igényei, döntési jogköre. Az otthonotok mindkét oldali szülőnek egyformán nyitott. Ha meg nem csinál az anyós az ottlétekor semmi szemére vethetőt, nem értem, miért kell "menekülnöd otthonról": hazamész meló után, köszönsz, elnézést kérsz, hogy fáradt vagy, és bevonulsz a hálóba pihenni. Mi ebben a boszorkányság?

Az nagy baj, ha a férjeddel nem mersz, nem tudsz beszélni. Ez lenne az alapja minden jó kapcsolatnak!!!

Szerintem nyugodtan elmondhatod neki, amit itt is leírtál, hogy nem az a baj, hogy anyukája jön hozzátok, nincs is ott sokáig, nem zavar. De! Szóljon. Ne állítson csak be úgy.

Én egyébként nem tartom ezt olyan durvának, ha tényleg csak egyszer van, és csak pár óra. Főleg úgy, hogy (ha jól értettem) a te anyukád gyakrabban és többet van ott.

Azt a részlet kérdést meg szerintem nyugodtan meg lehet beszélni, hogy az ő anyukája is szóljon előre. Hiszen váratlanul sehova sem illik menni.

Nézd, ha anyósod azt mondta, hogy minden pénteken munka után átmegy hozzátok kicsit, és ti erre rábólintottatok, akkor az onnantól kezdve meg van beszélve. Nem kérdés nélkül megy át, hanem ez lett megbeszélve. Arról nem ő tehet, hogy te nem mered neki megmondani, meg a saját férjednek sem, hogy neked ez így nem felel meg.

És valóban nem lenne fair, hogy a te anyukád bármikor átmehet, anyósod meg egy héten egyszer sem, mert téged zavar a puszta jelenléte. Gondolom meginna veletek egy kávét, beszélgetne, csinálnátok együtt valamit, ehelyett te minden alkalommal lelépsz, és a háta mögött másoknak puffogsz.

Ha addig jó volt a kapcsolatotok, akkor most elég bántó lehet neki, hogy egy héten egyszer megy át, és te akkor is direkt elkerülöd. De te nyilván magasról teszel rá, hogy ő mit érez, csak te fetrenghess a kanapén kényelmesen és ne kelljen rá időt szánnod.

Ha annyira zavar, akkor nyisd ki a szád, ne itt rinyálj, és NORMÁLISAN, lehetőleg kedvesen próbáld velük megbeszélni, hogy máshogy legyen a rendszer.

Bár ezek alapján téged az is zavarna, ha mindig más napokon menne át, és szólna előtte.

Mézbe hempergetném, és kitenném a hangyabolyba a következő látogatásnál.

Komolyra fordítva, kénytelen leszel elkezdeni beszélgetni a férjeddel, mert a sok ki nem mondott dolog évek után fog egyszerre kiszakadni, és az csúnya szokott lenni. Tetszik, nem tetszik, muszáj, ha valakivel együtt élsz.

Első körben az uraddal kell beszélned. Egyáltalán milyen kapcsolat az, ahol nem mersz neki vmit mondani? Miért, elhagy? Megver? Megcsal? Megaláz? Ha ezek közül egyik sem; akkor itt az ideje az őszinte kommunikációnak.

Nálam egy dolog segített nagyon sokat ebben, tedd fel magadnak minden ilyen megmérettetés, várható konfliktus előtt, vagy ha éppen nemet készülsz vmire mondani, de mivel nem szoktál, ezért szorongsz miatta; mi a legrosszabb, ami történhet?