Állandóan csak az unokákról beszélnek, a mi hogylétünk már nem is érdekli őket?
Nem régiben párom családjába kisbabák érkeztek, így nyilvánvaló, hogy körülöttük forog a világ most. Nagyon édesek, én is nagyon szeretem őket, de egyszerűen már kezd a hideg rázni ha vendégségbe kell mennünk anyósékhoz, mert másról sincs szó, csak arról, hogy a gyerekek hogy vannak mit csinálnak, ez azt a szót mondta ki, a másik meg bekakilt. Ez nagyon édes, meg minden, de odáig fajult a dolog fél év alatt, hogy minket már egyáltalán nem kérdeznek hogyan vagyunk.
Párom még csak-csak tűri, de nálam már szakad a cérna, és nem tudom hogyan lehetne finoman, sértődés nélkül megoldani ezt a problémát. Az a gond, hogy lassan kezdjük úgy érezni, mivel nálunk még nincs gyerek, nem érünk annyit mint másik gyermekük, aki már unokákkal ajándékozta meg őket. Néha nyaggatnak minket is a gyermekvállalással, de mi még egyáltalán nem tartunk ott (fiatalok vagyunk).
Igazából 2 hete lett úgy igazából elegem az egészből, mikor (magunktól) elkezdtük volna mesélni, hogy hogy vagyunk, milyenek a mindennapjaink, és mint akik meg se hallották, hogy valaki egyáltalán beszél, megint közbevágtak, hogy: "képzeljétek, xy baba ezt meg azt csinálta, és annyira édes volt miközben ezt tette."
Sajnos (nem vagyok rá büszke) egyre kevesebbszer van kedvem hazalátogatni párom családjához, családi ebédeket is egyre nyugtalanabbul ülöm végig, miközben folyamatosan éreztetik velünk, hogy amíg itt nincs gyerek mi tulajdonképpen úgy számít, mintha nem is lennénk együtt, mintha nem együtt élnénk.
Félreértés ne essék, egy kis féltékenység tényleg van bennem, de ahhoz képest, hogy mennyire szerettem a családját, kezd a visszájára fordulni ez a szeretet, egyenes arányban a türelmem elvesztésével.
Fiatalok, akik esetleg átéltetek hasonlót, kérlek adjatok tanácsot nekem, nekünk!
válasza:Tény, hogy nem esik jól, de önzőnek egyáltalán nem mondanám magunkat.
Mint írtam, nem kellett volna megkérdezniük (bár ezt a kérdést hónapok óta nem tették fel), beszéltünk volna mi magunkról is a sok pelenka és bababüfi között, de akkor is közbevágtak és a saját gyerek poénjaikat firtatták.
Szeretem nagyon a gyerekeket, több dolog miatt is, de ezt a beteges szintű gyermek imádatot sose tudtam megérteni. Talán lehet azért, mert még nincs sajátunk, de akkor is sértőnek és bántónak tartom azt, hogy a másik gyerekük, a párjával együtt, mintha egyenesen megszűnt volna létezni.
És még egyszer: nem degradáló kommenteket várok, hanem építőjellegű, segítő kommenteket, hogy hogyan lehetne ezt a problémát megoldani.
válasza:Szerintem építő jellegű volt a kommentem. Soha, egyetlen egy alkalommal sem vártam el senkitől, hogy megkérdezze, hogy, hogy vagyok. Ez a különbség kettőnk között. De alapvetően sem azért megyek valahova, hogy magamról dumáljak, a többi ember jobban érdekel, sőt néha kimondottan unom hosszasan elmagyarázni a bonyolultabb történéseket magammal kapcsolatban. Nyilván minden ember más, de el sem tudom képzelni, hogy azért menjek át valakihez, hogy elmeséljem milyen jót dumáltam tegnap x-szel a munkahelyen, vagy hol voltunk a hétvégén. Hidd el, tényleg senkit nem érdekel. Nézd meg a facebook-ot, minden hülye minden élményét megosztja és senki nem kíváncsi rá, odanyomnak egy lájkot, hogy örüljél és ennyi. Éld át az élményeidet inkább, elmesélve már úgysem ugyanaz.
Tanácsot szeretnél, én átéltem ugyanezt és örültem neki, hogy nem kérdezgettek minket mindenféléről, el voltak foglalva az unokákkal, amióta nagyobbak a férjem testvérének a gyerekei, minket is nyomasztanak apósék a baromságaikkal és kérdezgetnek, belemásznak a privát szféránkba. Sokkal jobb volt régen.
Hát, minket zavar, hogy amennyire ezelőtt jókat beszélgettünk (igen, vannak olyanok is, akik jól kijönnek a szüleikkel/anyóssal, apóssal), olyannyira lett sekélyes, már-már semmilyen a kapcsolatunk velük. Nem szeretnénk ha emiatt nem beszélnénk.
És utoljára mondom el, nem az a főprobléma, hogy nem kérdeznek meg minket, hanem hogy már szinte egyáltalán nem beszélgetünk másról, csak a gyerekekről.
Csak hogy ne csak lásd, hanem meg is értsd: párom hosszú hónapok után hazajött, és annyi kérdésük sem volt, hogy milyen volt az a hely, ahol addig volt, a gyerekekről ment a szövegelés megint.Most az lényegtelen, hogy hol volt, de nem voltak egyszerű hónapok.. Nagyon megbántották vele, és megmondom őszintén nekem is fáj, hogy a saját gyerekükkel ennyit nem foglalkoznak.
válasza: válasza: válasza:Igazad van. Meg lehet kérdezni, hogy hogy vagytok, már udvariasságból is. Van 10000000 más téma is a világon és nemcsak a számlák meg a panaszkodás.
Amúgy ha engem nagyon untat meg idegesít amiről vki beszél, témát váltok és az időjárásról kezdek beszélni.
válasza:Szia, én a másik oldalról tudom megközelíteni ezt a témá, mert nálunk jött az első unoka.
De mióta megszültem, kb megszüntem lézetni a család számára. Senkit nem érdeklek, még a saját anyámmal se tudok 3 percet beszélni, mert oda se figyel rám, csak az unoka...
Én elmondtam anyunak, hogy ez rosszul esik, ezt javaslom nektek is, a párod beszélje meg ezt anyukájával, ha nem megy akkor menjetek ritkábban, ha panaszkodik meg lehet mondani, hogy ez az oka, hogy nem mentek.
Lehetne még ugyanezzel a módszerrel "visszatámadni" amit ök csinálnak, (pl elkezd áradozni, de ugyanúgy mint ő félbeszakítod és mondod a magadét, vagy meg se hallod amit mond) de fene tudja, hogy van-e értelme....
válasza:Azért ne legyen már érdekesebb, hogy melyik gyerek milyen színűt fosott éppen, vagy hány liter nyálat folyatott ki ebéd közben magából. Értelmes nagyszülők attól még ugyanolyan érdeklődők maradnak a saját gyerekük iránt, vagy legalábbis nem szűnik meg létezni csak azért, mert felnőtt.
Itt nem a kérdező féltékenységéről, meg önzéséről van szó, hanem arról, hogy az újdonsült nagyszülők nem hajlandók érdeklődni, beszélgetni normális témáról. Értem én, hogy marha nagy szám, ha valamelyik gyerek betalál a bilibe, de most őszintén: hosszú távon ez ki a bánatot érdekel?
válasza:Kedves 8-as, és lett eredménye annak, hogy elmodtad anyukádnak?
Kedves kérdező, én is azt mondom, mondjátok meg a szülőknek, hogy ez rosszul esik nektek, vagy egyszerűen ha közbevágnak a gyerek-témával, hagyjátok figyelmen kívül, vagy mondjátok azt, látjuk, hogy nem érdekel titeket a mi életünk, csak az unokák, akkor el is megyünk, sziasztok. Majd hívjatok, ha újra érdekesek leszünk egy kicsit számotokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!