Szerintetek jogos lenne, ha beszólnék már?

Jogos.

De kár a szóért.

Nekem teljesen természetes, ha segítek a családomnak (őst, amilyen hülye vagyok, bárkinek).

A te elvárásaiddal viszont nem értek egyet. Segít, ha akar, de nem köteles megtenni. És abból, hogy a rossz derekú apukádtól lazán elfogadod a segítséget, ahelyett, hogy azt mondanád, nem, nem hagyom, nem neked való, inkább fizetek valakinek arra az egy napra - igenis az látszik, hogy szerinted neked jár a segítség minden körülmények között.

Nálunk is természetes a segítség, KÖLCSÖNÖSEN. Íhy viszont nem.

Kérdező, szerintem ne cipeltess apáddal, komoly baj is lehet belőle. Csak vannak ismerősök, barátok, akár egy kis pénzért is, de ha béreltek kistehert, tuti, hogy a sofőr is tud embereket hozni, ha kifizetitek. Nem ti vagytok az egyetlenek, akiknek rakodókra van szükségük.

Én elég határozott természetű vagyok, és nem biztos, hogy ez a jó módszer, de már rég leállítottam volna mindenféle belekotyogást az életünkbe. Elmondhatják egyszer a tanácsokat, mi elmondjuk, hogyan lesz, mert így látjuk jónak, kéretik tudomásul venni. Mindennemű segítségkérést tőlük azonnal visszapattintanék innentől, úgy, ahogy már írták, azt meg, hogy hol töltitek a szabadidőtöket, majd ti eldöntitek. Unoka kapcsán a kezdet kezdetén letisztáznám, hogy majd hívjátok őket, pontosan mikor és milyen időtartamra jöhetnek, ezen kívül nem fogadtok vendéget.

A beszólás kevés és nem célravezető.

Attól függ. Beszólásként nem, de beszélgetésként megejthető a dolog, hátha húzódik valami félreértés a háttérben.

Én pl. egy ideje eladó házat keresek, de sajnos anyagi gondjaink akadtak, hiába lett meg a tökéletes, nem tudtam kifizetni az önrészt.

Megkérdeztem a bővebb családban mindenkit, aki szóba jöhetett, nem szeretett volna senki segíteni, tudomásul vettem.

Elpanaszoltam anyámnak, hogy buktuk a házat, erre ő kifakadt, hogy hiába célozgatok neki, akkor sem fog fedezetet nyújtani.

Nekem ez eszembe sem jutott, jól ismerem őt, nem véletlenül nem kérdeztem rá nála, célozgatni meg nem szokásom.

Ott és akkor megírtam neki, hogy soha nem számíthattam a segítségére, és nem is fogok, mert ismerem, és egyébként is közölte már, hogy rá ne támaszkodjunk, szóval nem is értem, honnan veszi, hogy bármire célozgatok.

Tudomásul vette. Biztosan duzzogott egy pár napig, de csak az igazat mondtam, így meg is békélt gyorsan, és megnyugodott, hogy nem a házára pályázok. Nem beszólásnak szántam, egyszerűen így jött ki a lépés.

Ha te most odaállsz a rokonok elé, és jól megmondod a magadét, csak rosszabb lesz a helyzet.

Igaza van a többieknek, nekik sem kötelességük segíteni. Nyilván így nektek sincs mit viszonozni, de azt meg lehet oldani beszólogatás nélkül is :)

Ha ők ennyire nem segítenek, akkor nyilván ti sem fogtok nekik és kész.

Azt nem értem, hogy:

"meg vannak sértődve, amiért keveset vagyunk náluk"

Ez miért baj? Az, hogy ők sértettek, az ő ügyük. Ti a saját életetekkel és érzéseitekkel foglalkozzatok, ne az övékkel.

"nem értik, miért húzunk inkább az én családom felé"

Dehogynem értik, épp ez fáj nekik. Magyarul: "fáj az igazság".

"feketítenek minket a rokonság előtt"

Majd kiderül, hogy mi az igazság és mi nem. Amúgy pontosan miket állítanak rólatok, ami nem igaz?

Mert azzal, hogy "ritkán jönnek" azért nem lehet nagyon elásni a rokonok előtt, mert csak mindenki tudja, hogy a sok kilométer az sok kilométer és mindenkinek megvan a maga élete felnőttként.

"de azért mi mindent szó nélkül tűrjünk"

De miért kellene tűrnötök? És miért szó nélkül? Ez akkor lenne igaz, ha függnétek tőlük, de ahogy írod, ez nem áll fenn.

Nem jó taktika, hogy évekig nyel az ember, aztán kitör és egyben visszaad mindent. Szerintem igenis kell beszélni a bajokról, mert néme gyereknek, ugye.

Lehet, nekik teljesen máshogy jön le ez az egész. De az is lehet, hogy jó baleknak néznek titeket és a hátatok mögött kinevetnek. Van ilyen ember is meg olyan is. Utóbbit el kell kerülni.