Mi legyen apóssal?

Apósom 7 éve özvegy, most 55 éves, idén pedig kiszállt a legkisebb lány is a családi fészekből, így egyedül maradt. Hétköznapokon dolgozik, azzal jól elfoglalja magát, viszont hétvégéken egyedül van. Nem vallja be, de hiányzik neki a társaság, hiszen amikor meglátogatjuk akkor 90%-ban ő mesél. Gondolom az a sok felgyülemlett dolog, amit hétközben nem tud kiadni magából.

Nem egy városban élünk, így nem tudunk minden hétvégén látogatóba menni: mi kb kéthetente jövünk hozzá két-három órára (egy szabadnapot kell beosztanunk mindkettőnk családjára), ő kb kéthavonta látogat meg, ilyenkor majdnem egy egész napra.

Többször említettük már, hogy egy kedves hölgy társasága milyen jót tenne neki, de úgy fest hidegen hagyja a téma, nem igazán akar ismerkedni.

A probléma csupán az, hogy egyedül van, és mi tudjuk, hogy ez nem jó neki. Amúgy is az a típus, akit noszogatni kell bármilyen nagyobb teendő elvégzésére (például a régi kerítés lefestését is többször említettük neki, míg végül a férjem egy nap alatt megoldotta), így lehet, hogy még jobban magába zuhan. Az bizonyos, hogy nem az a személy, aki kihasználja a rendelkezésére álló több szabadidőt és gyümölcsöst hoz létre a kertben, ás, stb. Az ő napirendje a kötelező rutinban ki is merül és ez hosszútávon magányosan nem egészséges.

Ti mit tennétek a helyünkben? Kell-e egyáltalán valamit tenni? Próbáltuk a kiskutyás megoldást, rövid időre átvittük hozzá a kutyusunkat azon a címszó alatt, hogy amíg nyaralunk, meg amíg a baba megszületik addig jól fog a segítség a vigyázásban, de láthatóan nem lelte élvezetét benne, inkább feladatként kezelte, hogy a kutyát etetni-itatni kell... Nos?