Nektek valamilyen formában fel lett "emlegetve" később az, ha kaptatok anyagi támogatást?

Nem a szülők, hanem a nagyszülők ilyenek nálunk. Ha kölcsön kértem (soha nem kértem semmit örökbe) mindig igyekeztem minél előbb visszaadni. Viszont folyamatosan éreztették velem, hogy tartozom. Ha valami kellett nekik azonnal pattannom kellett, lecarták, hogy épp van-e dolgom vagy nem. Ha mondtam, hogy èpp nem érek rá akkor megkaptam, hogy majd ők sem fognak ha nekem kell valami. Mindig a legrosszabb helyzetekben akartak valamit.

Pl.: meló előtt rohantam a buszhoz, erre jön, hogy hozzuk be a kukát most azonnal. Amikor mondtam, hogy időre megyek ès nem érek rá, akkor abból egy hétig tartó balhét csinált. Akkor mondtam,hogy tőlük soha többet nem kell semmi...gusztustalan.

Tanulság: önérzetes ember ne kérjen és ne vegye igénybe a szülői segítséget.

Kölcsönt lehet kérni banktól vagy legjobb először spórolni, utána vásárolni,

Egyetem mellett lehet dolgozni,

Előre tudható, hogy minden évben van tél és kell biztosítani a tüzelőt, netán nem panaszkodni anyósnak, mennyire fogytán van, akkor nem jut eszébe tüzelőt rendelni.

Egyszerű ez. :-)