Ha gyűlölöm az apósomat, aki velünk él, hogyan tudnék kiegyensúlyozott lenni?

Iskolába járok, amellett részmunkaidőben dolgozom plusz dadáskodom egy családnál a maradék szabadidőmben. Párom is dolgozik, "közös" cégük van az apjával. Párom az igazgató, de a bevételből szinte semmit sem lát, mert azt após levonta a rezsire meg az ilyenekre. Kb másfél éve költöztem ide egy pici lakásból (az édesanyám nevén van, nem használja) 2 macskával. Azóta újítgatjuk ezt a házat.

Az öregnek nincs senkije. Párom kötelességének érzi mellette lenni és gondoskodni róla, ha már nem lesz képes magát ellátni. S úgy egyébként sem akarja itthagyni egyedül. Amúgy meg nekem nem mesélte el a költözködés előtt, hogy milyen az apóspajtással való élet, ha előre tudom akkor kétszer meggondolom h idejövök e, az biztos.

Én sem értem, én is úgy vagyok vele hogy ilyentől még egy tökmagot se. De gondolom itt azért komolyabb gyermekkori traumák s egyebek is állhatnak a háttérben. Viszont tényleg nem tudom, mi a megoldás. Még reménykedem, hogy van.

Aki próbált segíteni, annak köszönöm a válaszát.

Azóta jóban lettünk 😀

Sokat beszélgettünk erről a párommal, higgadtan. Néhány dolgot megértek, néhányat viszont nem.

Viszont mostmár élhető a helyzet, apóspajti rendesebb, a párom meg többször mond nemet.

4 kutyánk és 2 macskánk van/volt, így a garzonban nem lett volna túl kellemes.

Nem felhőtlen, de boldogság van.

Én is megtanultam kezelni az öreget. Egy jó adag frissen sütött sütivel bármire rá lehet venni. :)