Nem bírom tovább elviselni a párom anyját, azt hiszi joga van mindenhez, mit tegyek?

A kezdetektől fogva nem kedvelem a párom anyját, de ez olyan szinten elfajult, hogy nem akarok a barátomhoz sem menni, ha otthon van az anyja. A párom anyja egy gonosz ember, de tényleg. Nagypofájú, beképzelt, öntelt, kivagyok mivagyok, önfényező, borzalmas.. Lételeme a veszekedés, a kötözkődés, azt hiszi mindenbe joga van belemagyarázni. El van szállva magától, mindig magával foglalkozik, játssza az agyát, folyamatosan ruhákat vásárol, de már annyi van neki hogy nem fér a házban sem..Véleménye lehet, de úgy gondolom nekem, mint a fia barátnőjének nem dirigálhat. Folyamatosan az alakomat leszólja, szerinte túl csontos a felsőtestem és hízzak mellre (mivan??😂), majd hozzátette, hogy emiatt haragszik rám. Semmirekellő lustának tart, mert egyetemre jártam, de hamar rájöttem, hogy a szak nem nekem való, és váltani szeretnék, így jelenleg nem járok suliba, persze ez változni fog, de ezt nem érti meg. Amikor még gimibe jártam, érettségiztem, nyelvvizsgáztam, jogsiztam nem ismertük egymást. Pont akkor találkoztunk amikor otthagytam az egyetemet, szerinte nem vagyok való semmire, semmit nem csinálok. Előjött azzal, hogy majd elküld dolgozni gyárba és nem lesz jó világ rám. (kérdem én, hogy fél éve sem ismer és milyen jogon ítélkezik ő fölöttem?) Aztán elkezdte szidni a szüleim, hogy ezt ők hogy engedhetik meg nekem, mert a helyükben már felpofozott volna..

Ezek mellett ha ott vagyok a páromnál, és a drága anyuka is otthon van, nem lehetünk a szobában kettesben különben ordít hogy lusták vagyunk, hanem ott kell ülnünk a konyhában és hallgatni azt ahogy szapul minket. Jóformán nem mehetünk sehova, nem csinálhatunk semmit ami az anyucikának nem tetszik. Ha el akarunk menni vacsizni egyet valahova, nem lehet mert ordít, hogy minek kell stb.. Ha eljön hozzám, vagy megyünk valahova, húzza a száját, majd nem sokkal később hívja a barátomat és üvölt a telefonba, hogy menjen haza stb.. Mindig csúnyán beszél, ocsmány stílusban, velem is párommal is. Már ott tartok, hogy félek odamenni, nem akarok soha többé találkozni vele. Barátomnak még nem beszéltem erről, bízva abban hogy javul a helyzet, de semmit nem változott. Neki fel sem tűnik ez, hiszen megszokta már, ebben él 19 éve (mindketten 19 évesek vagyunk). Gondoltam arra, hogy türtőztetem magam addig, amíg majd össze nem tudunk költözni, vagy arra hogy kitálalok a barátomnak az anyjával való érzéseimről. Itt attól félek, hogy vége lesz a kapcsolatunknak ha anyukával összeveszek és oda nem megyek, ő meg nem érti meg miért utálom az anyját. De akkor jobb ha ez kiderül hamar és legyen vége minél hamarabb, nem?

Ti mit tennétek? Nagyon imádom a párom, semmi probléma kettőnk közt, de itt az az átokfajzat anyuka.. 😞