Utálom a férjem családját, mit tehetek hogy ne érezzem ezt?
6 éve ismerem a családját, egy éve vagyunk házasok és előtte 3 évig együtt éltünk. Eleinte jó viszonyban voltunk akkor még ők sem szóltak bele mindenbe. Aztán jött az esküvő kb. mindenbe volt valami ellenvetés ez vagy az miért nem tetszik. Ők hog szeretnék. Majd terhes lettem anyósom felháborodott, hogy mama lesz!!! És nem akarta a picit, mert hogy korai még! 30 éves voltam akkor. Hónapokig puffogott, a sógornőm is ugyanazt a követ fújta mint anyósom. Aztán mielőtt született volna már mindenkinek örömmel mesélték és a születéskor is úgy állították be mintha ők " jajj de hogy várták a kicsit." Ahogy hazajöttünk a kórházból is kezdte volna az okoskodást a kedves mama, de a férjem kiosztotta(akkor először) Azóta fokozott feszültség van köztünk. Utálom ha már bármit is mondd mert ő jót nem tud szólni, se dicsérni. Mikor mondtam hogy a pici elindult vagy hogy mászik rögtön azzal jött, hogy már az ő fia/lánya is ennyi idősen ezt csinálta. Az etetést is máshogy kellene, meg úgy mindent. Illetve nem látogatja a picit. Nem játszik vele nem alakít ki vele senki a családból mélységes kapcsolatot. De mindenki előtt pl családi rendezvényen odajön hogy ő fogja a picit vagy elaltatja, de a gyerek nem marad vele. Ezt én képmutatásnak tartom hogy akkor mások előtt mutatja hogy ő mennyire ott van és jó mama, közben meg egy nulla. Ez is bánt mert én utálom őket mert megbántottak sokszor de a gyerek azért jó lenne ha szeretne velük lenni. De nem jönnek be megnézni holott 5 percre se laknak tőlünk illetve anyósom otthon dolgozik.
Igazából azt nem tudom hogy az utálatomat hogyan tudnám leküzdeni?
Szeretném, mert a férjemet tudom hogy bántja ez, meg önmagam miatt is jobb lenne nem gyűlölködésben élni. Mit tehetek? Köszi a válaszokat!
31 N
válasza:
válasza:Hát ne legyen vak a férjed.Ő nem látja ezeket a problémákat? Őt nem bántja? Elvégre hiába az anyja, mostmár te és a gyereketek vagytok a családja, mellettetek kell állnia.És ha kell, nem egyszer kell kiosztani a mamát.Ez az ő dolga lenne.
Nálunk is ez volt.Anyósom engem alapból utált, próbáűlt mindenbe beleszólni.Nem részlezezem.
Eleinte nem, de később a férjem látta, miket csinál, és akkor mellém állt nyíltan az anyjával szemben.Persze emiatt is én voltam a hibás, mert a fiát elrontottam, ellene hangoltam.
Én mindvégig békésen akartam vele mindent megoldani,gyerekeket láthatta amikor akarta,szépen beszéltem vele, végülis sose vesztem vele össze.
Később ezek a problémák enyhültek, ő is rájött, jobb nem gyűlölködve élni, és nem kerültük el egymást, hanem kialakult egy alkalmazkodó,diplomatikus viszony köztünk.Ez mindenkinek jobb volt.Nem jó a gyerekeknek sem, ha a szülei rosszban vannak a nagyszülőkkel.
De ezt okosan ki kell vívni.
válasza:Nem tudsz ellene tenni semmit, nálunk is ez van/volt.
Akármit tehettem én voltam mindig maga az ördög.
Elvettem a kicsi fiát.. no komment.
válasza:Kezdj el hálás lenni a férjedért, és a piciért! Nekik köszönheted mindkét szerettedet!
Az meg, hogy nem látogatja anyós az unokát, és nem jár állandóan a nyakatokra, nem rendezkedik nálatok, inkább előny, mint hátrány!!! Ha nem hiszed, nézd meg azt a pár kérdést az elmúlt néhány napból, mikor a menyek a fordított helyzetet nehezményezték, mint te!
Anyós nem örült, hogy nagymama lesz? Hát, már örül! Még jó, hogy képes változni jó irányba! Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog más területeken is, ha elindulsz, és te megteszed az első lépéseket a kapcsolat pozitív irányba való elmozdításáért. ;)
válasza: válasza: válasza:Nem találkozol velük.
A mi házasságunk így indult, mindenki kedves volt velem, aztán teltek az évek, esküvő, gyerek, egyre elviselhetetlenebb lett anyós, szinte ő irányítja a fiát (43 éves), mindenben, ami a gyerekünkkel kapcsolatos. Természetesen én nem jól nevelem a gyereket, nem jól fogom, nem jól áll a ruha rajta stb ő szerinte.
Sajnos férjem vak volt, pontosabban nem akarta észrevenni, hogy az anyja már helyettünk akarja élni életünket. Elegem lett, pedig esküszöm mindent megpróbáltam, de férjem sose állt ki mellettem. Ezen nem tudtam változtatni :ezért elköltöztem. Persze utána ígért mindent, nagyon szeret minket, beszéljük meg stb, de már késő volt. Az életerős férfi, akit megismertem és megszerettem, felnéztem rá, tiszteltem, az évek alatt úgy kiábrándultam belőle emiatt a kisgyerek szindróma miatt, egyszerűen képtelen volt azt mondani az anyjának, hogy nem! "Hagyd békén a feleségem! Nagyon jó édesanyja a fiunknak! Ne bántsd többet! " évekig szenvedtem, kértem, könyörögtem, fenyegettem, zsaroltam, semmi nem változott.. Most meg már késő.
válasza:7 és félév után én is megutáltam a párom családját.
Amilyen kedvesek aranyosak én egyre jobban utalj őket,mert hihetetlen módon leszivják anyagilag a páromat.(ezek mellett pedig olyan szinten karörvendők, bármi kis boldogság ér minket,akar lenni egy kis utazás, program,és ha elujsagoojuk csak a savazast kapjuk meg,H minek milyen rossz lesz és megbanjuk stb) Nekünk nagyon drága a lakhatás a fővárosban, párom egész jól keres ,de mivel ilyen draga az albérlet, semmit nem jelent a picit több fizetés.
A tesói nagyon sok pénzt keregetnek tőle,amit én már nagyon unok.mivel mind a két család jobbab keres mint mi és az albérletek sincs olyan drága. Mi mindenről lemondunk,nem halmozunk fel drága feleslegea dolgot, párom "megtan8tt" okosan bevásárlni. Figyelnem kell bevásárlásnál,mindenből a legolcsóbbat venni,nagy kiszerelésben stb stb
Évekig szobát bèreltünk. A félre tett pénz felét pedig nyugodt szívvel a tesóinak osztogatta,abban a tudatban,hogy viszont látja. Nem veszi figyelembe sure,nem fogja viszont látni azt a rengeteg pénzt.minden hónapban akár többször is kérnek költsön egy kisebb összeget plusszban.
Sikerült ezzel elèirniük a közönyömet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!