Ki hogyan ünnepel, aki nincs túl jóban a párja szüleivel?

Én az alkalmakat úgy oldottam meg, hogy férjem viszi a kislányunkat ő hozzájuk, köszöntsék meg ott. Én sem látom anyóst vendégül, hiszen ő szerinte még mosogatni sem tudok jól, mert én folyó vízzel mosogatok, nem pedig állott vízben,ahogy ő.

Ha majd ballagás lesz, akkor sem fogom vendégüllátni, majd addig kitalálok valamit.

Nem kötelező hazug közeget teremteni a kisgyerek köré, ugyanis megérzi, látja, hallja a feszültséget, ne adj isten anyós nem bír a szájával, hát én biztos nem hagyom magam. Keresztelő úgy zajlott, hogy egy kisebb vendéglőben volt ebéd, de nem volt köztünk szóváltás, pedig láttam anyóson, hogy fintorog, pofákat vág. Csak egy szót szólt volna, zavartam is volna haza. Ne hagyd magad!

Szia! Mivel nekem még nincs gyerekem, anyósom sem igazán (kicsit bonyolult a családfa nálunk), de úgy-ahogy emlékszem egy hasonl szitura, ezért megpróbálom "gyerek szempontból" leírni.

Mi mindig elhívtuk a nagyanyámat (nagyon ellenséges volt édesanyámmal szemben, nagyon durva dolgokat pletykált róla, el akarta szakítani a fiától stb. - bár ezek később derültek ki, de azért érződött az ellenségeskedés részéről) a születésnapomra. Olyan 5 éves voltam, amelyik jobban megmaradt az emlékezetemben.

Édesanyám úgy volt vele, hogy rossz szó és pofavágás nélkül eltölti vele egy légtérben azt az időt, ameddig a buli tart. Végül elvonult inkább egy másik helyiségbe. Én nem bántam.

Én őszintén szólva nem bántam volna, ha nem is jönnek a lányaival. Végig olyan volt, mintha róluk szólt volna az egész. "Az én ajándékomat bontsd ki, az enyémet!"

Nagyon "rám telepedtek" ezzel, a végén már a sírás határán voltam (amikor három káráló nő akarja megmondani egy ovisnak, hogy melyik ajándék érdekelje a legjobban, és nem hagyják kiélvezni a szülinapot ahogy akarja, értitek)